nálunk már sokat javult a statisztika az elmúlt 8-10 évben, köszönhetően rendszerváltásnak és az életszínvonal javulásának, de J-ban jólét van régóta és mégis...   úgyhogy az okok egészen más gyökerűek. nyilván egy tartós, erős pszichikai nyomással, megfelelési kényszerrel függ össze, ami már az óvodáskortól kezdve a nagyon szigorú iskolarendszeren keresztül a munkába állásig végigkíséri az életüket.

ösztöndíjjal tényleg érdemes kimenni tanulni vagy dolgozni, ha lehetőség adódik rá, mert nagyon sok támogatást adnak (főleg anyagilag), ilyen szempontból egy kánaán. és persze aki (mint mi is) kedveli és szereti őket, sokat láthat és tapasztalhat az életükből és a kultúrájukból, valamint egy csodálatos, meseszép ország.

én csak azért emeltem ki néhány jellegzetes negatívumot, hogy aki komolyan érdeklődik irántuk, az legyen képben. de ezeknek mind utána lehet olvasni, japán témájú fórumok tömkelege erről szól, olyanoktól akik már éltek kint. persze e mellett nagyon sok irígylésre méltó pozitívum is jellemzi őket, de ezeket nagyjából ismerjük.