Kilencedik jelenet

 

Pierrot, Pierette

 

(Jobbról jönnek, a függöny elé lépnek. Fény. Pierrot szelíden átöleli, támogatja Pierettet, aki csapzott, haja, ruhája zilált,vállkendőjét, amely tele van konfettivel, maga után húzza. A függöny előtt, a szín közepén megállnak. Pierette fejét Pierrot vállára hajtja.)

 

Pierrot –  Farsangéjszaka nincs tanulság nélkül.

Pierette – Szájam cserepes és a fejem szédül.

Pierrot -  Az éjszakának, s a játéknak vége.

Pierette – A maskarát eldobják a szemétbe.

Pierrot -  Fáradtak és hazamennek a párok.

Pierette – Szomorú vagyok. Ki tudja, mi vár ott?...

Pierrot – Kedvesem, ez a farsangi tanulság.

            A mámort az emberek kialudják

            Az ágyban…vagy a sírban. De világol

            Az emlék egy fényes, másik világról,

            Ahol zene szólt és a testek bódult

            Körtáncban egymást keresték.

Pierettet –(feje Pierrot vállán. Sóhajt.)

                 De jó volt!...

Pierrot – Marad egy emlék. Minden más mese lett.

               (elengedi Pierettet, a közönség felé fordul és illedelmesen meghajol)

              Ezt üzeni Pierrot.

Pierette – (viganója fodrát emeli, ő is bókol)

              És Pierette!...

              (Pierrot átöleli Pierettet, így mennek el a függöny előtt, eltűnnek balra. A fény kialszik.

               Gongütés.) Az éjszakának és a játéknak: Vége.

 

(-(-Mária Sándor - Egy úr Velencéből-)-)