Öööö... nem tudom. Én úgy értelmezem ezt Hamvastól, hogy van egy belső bizonyosságod a normalitásról, és attól térsz el...

Mindenki érzi, hogy nem így kellene lennie, nem ez a "normális". Az viszont már, hogy pontosan mi is a "normalitás", egy belső bizonyosság arról a normáról, amit az ember érez, belül, önmagában, a tökéletességről.

És attól bizony jócskán eltérünk.

Ezzel természetesen nem vitatom azt, amit mondasz, vagyis lehet, hogy nincs is itt semmi ellentmondás. Hiszen például az élet szépségének "észrevevése", a "jó" dolgok figyelése, az erről való "figyelemelterelés" ugyanúgy egyfajta "tökéletlenség" bennünk...

Mondjuk, én mindent "belülről" nézek, tehát ha valami gond van, akkor belül van a hiba :))))