Varga Csaba: MIRE LEHET BÜSZKE A MAGYAR
"Mindig csak ezt halljuk, és tankönyveink sem gyõzik hangsúlyozni: ezt
a szót
is átvettük, azt a szót is átvettük, amazt a szót is átvettük
valamilyen
másik nyelvbõl. Nyelvünk mintha másodrendû, számtalan nyelvbõl
véletlenszerûen összehordott, fésületlen egyveleg lenne. A
legkülönösebb:
nem az idegenek, hanem a magyar tudományos réteg véleménye az,
hogy a magyar
nyelv csak valamiféle hordaléknyelv.
De mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvrõl?
Néhány idézet:
Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az elsõ német
tudományos
nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes
felépítése
felülmúl minden más nyelvet".
N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv
szerkezete,
mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne
minden
szabályosság, tömörség, összhang és világosság."
George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott
interjújában sokkal
bõvebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig
tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyõzõdésemmé vált: ha a
magyar lett
volna az anyanyelvem, az életmûvem sokkal értékesebb lehetett volna.
Egyszerûen azért, mert ezen a különös, õsi erõtõl duzzadó nyelven
sokszorta
pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos
rezdüléseit."
Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv õsisége
Magyarországon
(...) meglepõ: úgy találom, hogy átmeneti kõkori nyelv, megelõzte az
újkõkor
kezdetét (...) az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a
legrégebbi."
Ove Berglund svéd orvos és mûfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a
nyelv
struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika
csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
Teller Ede atomfizikus halála elõtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új
jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap,
Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erõt bevetve
igyekszik
lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az
ellenkezõjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerûségét,
õsiségét,
mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medencei õsi volta mellett is
kiáll.
(A genetikai eredményekbõl már tudjuk: teljes joggal.)
De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtõ erejére vonatkozó
véleményekre
is figyeljünk:
Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két
intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."
Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az
ûrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik
õket!"
A magyar anyanyelvû nagy matematikusok is többször vallották: hja,
magyar
anyanyelvvel könnyû nagy matematikusnak lenni.
Itt nagy titok lappang a háttérben. Mert nem természetes, hogy éppen
és
csakis a magyar értelmiségi réteg igyekezik lealacsonyítani a magyar
szellemi értékeket. Mondok másik példát is:
Bizonyára sokan emlékeznek a Millenárison felépített Álmok álmodói -
világra
szóló magyarok címû kiállításra. (E sorok írója is ott szerénykedett, a
falon lógva - mint filmrendezõ.) Nos, aki ezt a kiállítást nyitott
szemmel
végignézte, meghökkenhetett: mi kitalálni való maradt másoknak?
Bizony
kevés. Tudjuk jól leleményeink sorát: ejtõernyõ, szélturbina,
taposómalom,
markológép, lánchíd, személyfelvonó, vízturbina, gõzturbina, dinamó,
elektromotor, porlasztó, benzinmotor, benzinmotoros autó, torziós inga,
villamos gyújtóberendezés, vasút villamosítása, automata
sebességváltó,
bolygókerekes sebességváltó, bakelit hanglemez, sötétkamra,
porcelánfajansz,
telefonközpont, számítógép, golyóstoll, gyufa, helikopter, lökhajtású
repülõ, torpedó (robotrepülõgép), világító dióda, holdradar, a kozmikus
sugárzás és a biomágnesesség felfedezése, abszolút geometria, mely
az
általános relativitás alapköve, hangosfilm, képtávíró, a stressz
fogalma,
hologram stb., s hogy eleinkrõl is megemlékezzünk: kerék,
fazekaskorong,
tejpor, kengyel, visszacsapó íj, gomb, fehérnemû, szauna, központi
fûtés,
réz, vörösréz, acélrugó, kocsi (hintó) stb., s bizony az írás és a
könyv is:
márpedig a felsoroltak (és még sok-sok további) csaknem kiteszik a mai
mûvelt világ alappilléreit. És akkor még itt vannak az íróink,
költõink,
zeneszerzõink is. (Jellemzõ módon Karinthy Frigyes találmánya a
felfújható
gumiföldgömb.)
Tehát csaknem mindannak az alapelve, amely a mai életünk alapköve,
nyelvünkön gondolkodók teremtménye. Az alapleleményeket aztán
mások
tökéletesítették, kicsinyítették, nagyították, sokszorozták stb.
S mi történt ezzel a kiállítással?
Aki emlékezik e kiállításra, az bizonyára arra is emlékezik, hogy a
2002-
ben
hatalomra került kormánykoalíció, a nagy botránnyal sem törõdve,
azonnal
lebontatta és eltüntette az Álmok álmodói - világra szóló magyarok címû
kiállítást.
Vajon miért? Miközben hatalmas volt a kiállítás látogatottsága, s
igazán
büszkévé tett minden magyart. Nem lehet nem észrevenni, hogy e
mögött is
ugyanaz a hátsó szándék áll, mint a magyar nyelv alacsonyrendû
voltának
sulykolása mögött.
Tovább kutakodván az okok után, térjünk vissza a nyelvünkre.
Aki vizsgálni kezdi megalapításától kezdve mindmáig tartóan a Magyar
Tudományos Akadémiának a magyar nyelvrõl (és a magyar
történelemrõl)
alkotott hivatalos véleményét, bizony nagyon meglepõdik: a magyar
nyelvrõl
és történelemrõl alkotott magyar tudományos vélemény a Kiegyezés
után
lendült át teljesen az ellenkezõ oldalra: mégpedig a magyarokra
megalázóvá.
Vajon mi volt a Magyar Tudományos Akadémai hivatalos véleménye e
nagy
pálfordulása elõtt? A Magyar Tudományos Akadémia 1860-as kiadott
szótárából
ez világosan kiderül. (Ez az úgynevezett Czuczor-Fogarasi értelmezõ
szótár,
melynek elõkészítésében Vörösmarty Mihály is részt vett.) E szótárban
láthatjuk: a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos véleménye
akkoriban az
volt, hogy a magyar nyelv õsnyelv, s például az ókori nagy nyelvek (és
nyomukban a mai európai nyelvek) is a magyar nyelvnek csupán
"leány-nyelvei", vagyis különbözõ képpen romlott változatai. Még a
romlás
okát is megmagyarázza a szótár elõszavának írója:
"E leánynyelveken azt tapasztaljuk, hogy az anyanyelv szavaival
jobbára úgy
bánnak, mint merõ lelketlen anyaggal, melyet majd megcsonkítva, majd
megtoldva, néha kisimítva, majd össze-vissza hányva saját szerveikhez
és
ízlésükhöz idomítanak a nélkül, hogy gyökeiket és képzõiket épségben
hagynák, s alapérteményökrõl öntudatok volna. Ezekben a szoros ért.
vett
nyelvalkotó érzék és szellem kihalt, s helyette csupán az idomítási
hajlam
és ügyesség mûködik."
Tehát a magyarból lett leány-nyelvek (ógörög, latin, mai európai
nyelvek
stb.) keletkezésének oka: kihalt e népekbõl a nyelvalkotói érzék, s
helyette
csupán az idomítási hajlam és ügyesség mûködött. (Ez a nyugat-
európaiak
látletete is.) Az MTA-nak ez a szótára a megfelelõ címszavakban rendre
meg
is adta, hogy az a szó mely nyelvekbe került át az õsi idõkben: latin,
ógörög, szanszkrit, német, angol stb.
Nagy költõnk, Berzsenyi Dániel önmaga is kutatta a magyar nyelvet, s
eredményérõl így ír: "Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sõt
örömest
tapasztaltam, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek
gyökere és
anyja". Ám jött a 180 fokos fordulat. Kitették a magyar nyelvészeket és
történészeket a Tudományos Akadémia vezetõ posztjairól, s helyettük
németeket hoztak. Közöttük volt, ki akkor kezdett magyarul tanulni,
amikor
már magas rangot betöltve teljhatalmú nyelvésze volt a magyar
nyelvnek a
Magyar Tudományos Akadémián. (Pl. Josef Budenz, Paul Hunsdorfer.)
Ez utóbbi arról is nevezetessé vált, hogy már mint magyar tudós,
elégette a
Szentkatolnai Bálint Gábor által összegyûjtött magyar rovásírásos
emlékeket.
A németek magyarellenessége régi keletû. A XVIII. században élt
német J. E.
Fischer és A. L. Schlözer már történelem nélküli népnek minõsítette a
magyarokat. Ez a vélemény "gyûrûzött" be végül Magyarországra is, s
ma is ez
uralkodik.) E nagy tisztogatás után a valóban magyar tudósok, írók,
költõk
már csak a partvonalról, figyelhették, micsoda rombolás, sáskajárás
történik
itt. (Ismerjük a tisztogatásokat az 50-es évekbõl is.) Arany János ezt
írta
szomorúan (Az orthológusokra):
"Kisütik, hogy a magyar nyelv Nincs, nem is lesz, nem is volt, Ami új
van
benne mind rossz, Ami régi, az meg tót."
Jókai Mór pedig elegáns és maró gúnnyal tiltakozva ezt írta: "Csak azt
mondhatom: a magyarok nyelve mindig magyar volt."
Három adat jól jellemzi a magyar nyelv védelmezõinek mindenkori,
általános
helyzetét. Czuczor Gergely börtönben írta a fent említett hatalmas
szótárának jelentõs részét (halálra ítélték egy 48-as verséért, de hat
év
után szabadult). Bajcsy Zsilinszky Endre ugyancsak börtönben írta a
Legrégibb nyelv a magyar címû könyvét. S még az 1970-es években is
öngyilkosságba kergették Romániában a székely Szabédi Lászlót,
miután
megjelent a latin és a magyar nyelv mély azonosságát részletesen
feltáró, A
magyar nyelv õstörténete címû könyve. De a közelmúltban is érdekes
megfigyelésre adódott lehetõség. Nemrégiben jelent meg az olasz
nyelvész,
Mario Alinei Õsi kapocs címû könyve, melynek eredeti címe: Etruszk: a
magyar
archaikus formája. Vagyis hogy az etruszk nyelv a korabeli magyar
nyelvvel
azonos. Ezt persze tudtuk eddig is jó páran, csak hát egészen más, ha
külföldi tudós is ezt állítja. Ám láthattuk: ahol hírt adtak e
könyvrõl,
csak a szerzõ és a könyv lejáratására ügyeltek a hivatalos fórumok.
Ezzel
szemben viszont rendre összeakadok olyan nyugati nyelvészekkel, akik
lázas
sietséggel tanulnak magyarul. Õk már tudják, hogy a magyar nyelv az
alapnyelv.
Világos tehát: ugyanazon ok miatt nem illõ a magyar nyelv egyedülálló
és
nagyszerû tulajdonságairól, õsi eredetérõl beszélni, ami miatt sürgõsen
lebontották - az elsõ pillanatban, mihelyt lehetett - a Millenárison az
Álmok álmodói - világra szóló magyarok címû kiállítást.
Szomorú a tanulság: régóta az a cél, hogy eltûnjön minden, ami
magyar. Így
van ez a történelmünkkel is. Néhány apró érdekességet említek ezzel
kapcsolatban is.
Tudja-e az olvasó, hogy II. András királyunk 20 000 fõs keresztes
haddal
megérkezvén a Szent Földre nem kezdte mészárolni az ellenfelet,
hanem egymás
nyakába borultak. Mert kiderült: szentföldi ellenfeleink magyar ajkú
rokonaink. A pápa ki is átkozta II. Andrást. (Ezúttal már másodszor, s
most
már a teljes magyar néppel egyetemben. Még ennél is árulkodóbb,
hogy II.
András Jeruzsálem királya lett.) Tudja-e az olvasó, hogy Jeruzsálem
neve is
magyar, nem rég még így is írták: Hierosólyom. Igaz a hier régi módon
írt
szavunk, ma: har, jelentése "felmagasló", innen e hegynevek: Hargita,
azaz
Har-gita, Har-sányi hegy stb. Tehát Jeruzsálem=felmagasodó,
magasságos
sólyom. Sólyom pedig a szentlélek madara, pontosabban isten lelkének
megszemélyesítõje, de azt hiszem, ezt nem kell részleteznem egy
magyarnak.
(Solymár tehát névrokona Jeruzsálemnek: a sólyom okán.) Tudja-e az
olvasó,
hogy a Bibliában is "ömlesztve" sorjáznak magyar szavak, nevek. Pl.
Aba,
Ámos, Arad, Árpád, Béla, Dalajás, Éber, Eper, Ér, Erdei, Gál, Gáth,
Húr,
Hús, Jósafa, Juta, Kácor, Kádár, Kállai, Kedes, Kenéz, Kászi-fia,
Keszed,
Kis, Kóc, Kút, Lúd, Más, Moholi, Pára, Perec, Sallai, Sárai, Sáros,
Szabad,
Szalka, Szárai, Széled, Szemes, Szin, Só, Sófai, Súr, Tábor, Tél-Harsa,
Torma, Úr, Uri stb. Tessék csak felütni a Bibliát! Horvát István írja
1825-ben ("Rajzolatok a magyar nemzet legrégiebb történetei"-bõl,
Pest,
1825): "Pözsög a' Szent Írás mindenféle a' régi Magyar nevektõl és régi
Magyar Írásmódtól. Ti éjjel-nappal Szent Írást olvasó Rokonim! Hogyan
nem
vettétek ezeket észre a' sok század alatt!"
Tudja-e az olvasó, hogy egykor négy nagy országunk is volt, mégpedig
egy
idõben?
Az egyik a Kaukázus alatt, a Kaspi-tenger és az Ararát között volt. E
területen két Zab nevû folyó van még ma is, nem messze tõlük pedig
még ma is
láthatók a térképen ilyen földrajzi nevek: Vajk és a Tündérek hegy,
Kangavár, Almás. Krónikáinkban ez az országunk hol Eviláth, hol
Hunnia néven
szerepel. Az itt élõ eleink nyelvét leginkább az igazolja, hogy az
1200-
as
években magyar nyelvû papokat kértek a pápától. A Kaukázus északi
oldalán is
volt egy országunk, mégpedig szintén Árpád-házi királyság, 1200 körül
még
állt. (Királyaink az 1200-as évekig leveleztek velük.) Legnevesebb
királya
szlávosan írva: Jeretyán, magyarul Gyertyán, s ezen országunk
fõvárosának
neve már eleve önmagáért beszél: Magyar. (Az 1700-as évek közepén
még
láthatók voltak palotáinak romjai.) Továbbá az sem szerepel a
tankönyvekben,
hogy Kiev neve is magyar szó: Kev, azaz köv=kõ. Álmos itt élt hosszú
ideig,
s még a IX. századi nagy kievi magyar építkezések vezetõinek nevét is
tudjuk: Cseke és Keve kapitányok).
Volt egy negyedik is országunk is: ide ment Juliánusz barát. Az eddig
leírtakból pedig már sejthetõ, hogy miért csak e Juliánusz-féle
országunkról
hallhatunk: mert ez a Juliánusz-féle magyar hon van legmesszebb
a "mûvelt
világtól". Így függ össze történelmünk és nyelvünk történetének
végletekig
való megcsonkítása a magyar teljesítményeket bemutató kiállítás
sürgõs
lebontásával. Az ok ugyanaz.
Nyelvünk azonban él még, csonkítatlanul, õsi teljességével. Vigyázzunk
rá.
Az emberiség legnagyobb szellemi kincse, s régi idõk kincsei között
egyedülálló abban, hogy élõ."
