Az őrült mizéria a kívánságok körül éppen olyan természet ellenes, mint bármilyen testi tulajdonságod, mondhatnám adottságod ellen lázadni. Valahogy a testnek is értésére kell adnia, hogy mire van szüksége, de mi tudunk felette parancsolni, félre tudjuk vezetni, sőt félre is tudjuk érteni.

Viszont értelmes beszélni a kívánságok teljesületlen, ferde vagy túlzott teljesítése kapcsán felmerülő problémákról, amelyek közé be lehet sorolni a függést, a betegséget, de az elégedetlenséget is, amelyek születése azonban sokkal összetettebb, hogy kialakulásukért egyedül a kívánságokat tegyük felelőssé.

Akármilyen filozófia (nem csak Pál hibás elmélete, amelynek gyökerei a hellén filozófiában, ezen belül Platonban és nem Isten tudomáynában rejlik) a testi dolgokban kárhoztatván a problémákat elfelejti említeni, hogy ezek igazi gyökere valójában a sötétség lenne, ami szépen megrajzolható az értelem és érzelem korlátozásaiból.

És én pont ezeknek a korlátozásoknak a természetét és keletkezését fontosabbnak tartom megérteni, mint egy olyan életjelenség elleni harcra vegyem rá az embert, mint például hogy a kívánságait tanulja meg regulázni.

Ugyanis nem a kívánságok születése okozza a problémákat, hanem azok teljesítésének ártalmas vagy ártalmatlan módszereivel vannak a bajaink. Ez pedig gondolkodásunk értetlensége, vagy érzéstelenségünk folytán alapvetően befolyásolódik.