Jó' van, pokemon, a félreértem a gyereket dolgot (félrelököm? ezt honnan vetted?) nem is neked írtam, sőt, a friss élmény miatt éppen ti lebegtetek a szemem elött, amikor nekiálltam helyesbíteni, de gondolom, azt is olvastad.

A drogozgatnak meg egy dolog, a drogoznak alatt viszont én azt értem, hogy valaki megszokásból és szükségből és sűrűn nyúl valamihez, aztán ez tényleg lehet szinte bármi, sok esetben ez a munka és sok esetben ez a fű. Hogy erről tíz esetből kilencben csecsemő- és kisgyerekkori dolgok "gondoskodnak", arra én a kocsimat ráteszem, de akár ezt, akár az ellenkezőjét elég nehéz bizonyítani, bár meg lehet kérdezni például egy addiktológust vagy egy pszichológust.

De hogy a túlmagyarázás-érzésedet fokozzam, igazából nem is azért vannak ezek a dolgok, hogy jaj mert anyám, hanem azért, mert jaj anyám nem, és apám sem, és ők meg azért nem, mert az ő anyjuk és apjuk nem, és így tovább vissza az időben, talán egészen a kígyóig.

Viszont ha már lefókuszosoztál, akkor még hozzáteszem, hogy azért az lenne az optimális, ha az ember mind betépve, mind nem betépve egyformán türelmes lenne a gyerekkel, meg ha így is és úgy is tök jókat foglalkozna vele. Vagyis: miért is nem megy ez ugyanúgy nem betépve?