Ákoska, a ma esti két perces rögtönzés gyerekaltatás közben született fejben, csak hogy lásd, mindig rád gondolok. Egy kis népies fíling össznépi bebaszáshoz, nagy klasszikusokat parafrazálva (hogy örüljön az a néhány értelmiségi a szellemi finomságoknak is:) A közepe egy kicsit sántít, de ki figyel a képzavarokra és szótagszámra olyankor, mikor ilyesminek kell már elhangzani.

 

Kiskoromban én még szarvasmarha voltam,

de most bizonyítom csúcsemlősi voltam.

Hisz az ökör iszik mindig csak magába,

az embert állat közül kiemeli szája. (ez nagyon rossz sor, bocs...)

Voltam marha, lettem ember,

sehonnai, aki nem mer!

Csúcsemlősi szájam tátom,

s mindenki, ki jó barátom,

csügg poháron szótlanul és nincs több szöveg,

ahogy a költő mondta: ivott a jó tömeg.