Pál levele Róma 13,1

Minden lélek engedelmeskedjék a felsõ hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentõl: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentõl rendeltettek.
Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.

Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól.
Mert Isten szolgája õ a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik.

Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.

Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak

 

Ebből a Páli gondolatból kiindulva is látható a különbség Jézus tanításai és Pál elképzelései között. Amíg Jézust azért feszítik meg a vallási vezetők és az írástudók közös erőfeszítéssel mert Jézus tanításait a közrendre és a társadalmi életre veszélyesnek találták, addíg Pál képmutatása ezt már nem merte megkockáztatni. Amikor Jézus még Isten akaratának megcselekvéséről beszél, Péter már kérdőjelesen veti fel a kérdést: "Istennek kell inkább engedni hogysem, embereknek", Pál már megfordítja az egészet, "Minden lélek engedelmeskedjen a felső hatalmasságoknak, mert nincsen hatalmasság csak Istentől", mondja.
Pál egyáltalán nem értette meg azt az egyszerű tényt, hogy hatalmasságokat mi emberek állítunk fel, fegyverrel, hazugsággal, hitetéssel, minden eszközt latbavetve, hogy az emberek felett irányítást vehessenek.

Semmilyen hatalmasság nem az Istentől származik, ezért a nekik való engedelmesség igen csak feltételes lehet. Isten semmilyen kizsákmányoló, elnyomó hatalmat nem varr az emberek nyakába, annak felelősei mi emberek vagyunk, akik erőt adunk a hatalmuknak anyagilag, politikai és vallási igazolásilag egyformán.
Pál óember ellenessége pontosan annak felismeréséből származik, hogy az az ember, aki saját magával való harccal le van kötve, az nem képes igazságtalan, istentelen hatalmak ellen harcolni. Megfordítva a kérdést, a világi hatalmaknak azért tetszett meg Pál filozófiája és nyerte meg támogatásukat, mert ez a kihasználható tanítást igen értékelték benne. Keresztény írástudóink pontosan ugyanúgy nem értette meg Jézus tanításait, ahogyan azt Pál apostol nem értette meg. Hiába hivatkozik mindenki Pál szenvedéseire, amikor az egész igemagyarázat végeredménye pontosan annak a felső hatalmi véleménynek az eloszlatása lesz, hogy az igazságtalan állam ellen á nem harcol az evangélium, hanem csak az óember testi kívánságai ellen.
Tehát Pál egyáltalán nem az evangéliumért szenved, ha ezt a célját meglátjuk, hanem pontosan az általa kitalált óember elmélet elfogadtatása mellett.

 

Pál levele Filippi 1,18:

De mit számít ez? Az a fő, hogy minden módon, akár színből, akár szívből, Krisztust hirdetik. És ennek örülök.

 

Az idézett mottó kifejezetten nem az evangélium mottója, hanem Pál kémutatásának az elsőrendű kifejezője. Feljogosítja a továbbiakban minden képmutató, embereket kihasználó vagy szándékosan megtévesztő igehirdetőt arra, hogy bármilyen indokkal prédikálja a Krisztust, holott az evangélium hirdetése csak a tanítványok dolga lehetne. Pálnak eszébe sem jut, hogy útját állja az ennek nyomában járó sokkal rosszabb hitelrontásnak, mert a hitelesség nem az igazságon nyugszik nála, hanem egy kegyelemből elképzelt elfogadáson alapszik. Abban természetesen nem jétszik szerepet, hogy szívből vagy színből prédikálják a Krisztust, hiszen a cél nem az igazság kiderítése, hanem a hívők számának szaporítása, ami elengedhetetlen feltétele egy világra szóló új (egyházi) hatalom kialakulásának.
Nem mondom, hogy sikertelen volt áldozatvállalása, hiszen a nyomában járó egyházi hatalom évszázadokig sújtotta elnyomásával európát, később pedig világraszóló befolyásra tett szert.
Írástudóink még ma is képtelenek megtenni, (vagy szándékosan mellőzik) észrevételeiket annak vonatkozásában, hogy a kereszténység ma éppen úgy a kizsákmányoló és elknyomó állam erkölcsi támogatója, mint annak idején Pál lett a római hatalomnak. De ma ugyanúgy, mint akkor, csak a romlottság erkölcsi igazolását fogja szolgáltatni, nem pedig az evangéliumot.

 

http://jezusvagypal.extra.hu