lapos-kép

 

könyvespolcom elég sovány

én hízom el végtelenül

terhe leszek e zöld gömbnek

el is húzom tök egyedül

 

oda, ahol nincs ingovány

s kék madarak röpködnek

képzeletek szüntelenül

a boromból szürcsölnek

 

vinném holdam, s túloldalán

ezer szín lapba merül

az emberi szívbefőttek 

könyvtárában legbelül

 

megtalálnám, ami hiány

polcomon, de meglehet

hogy lefogynék norbi nélkül

s a föld húz majd le engemet