Pár gondolatom Pál apostol ama mondásához, hogy:
Titus 3,9:
A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekrõl való

tudakozásokat, és a civakodást, és a törvény felõl való harczokat

kerüld; mert  haszontalanok és hiábavalók

 

Ellentétben Pál apostollal, aki a vitatkozásokat balgatag és hiábavaló

dolognak tartotta, most át gondolnám a vitatkozás igazi jelentőségét,

tehát az értelmét. (Nem zárható ki az a gondolat, hogy esetleg Pál úgy

értette e szavakat, hogy csak azokat a vitatkozásokat kerüljük, amelyek

balgatagok, de ezt a felvetést önmaga cáfolja más helyeken a

leveleiben. Például Timótheust inti a 6,4 alatt, hogy a felfuvalkodott

szenved vitatkozásokban és szóharcokban, aki semmit nem ért, és

ezekből sok viszálykodás, irigység, és káromlás származik.)

 

A viták, Pál nézetével ellentétben, az egymás megértésének azon kiváló

lehetőségei, amelyekben egymástól különböző, akár egymásnak

ellentmondó nézetek kifejtésén keresztül is megtehetjük. Ezzel a

módszerrel megtehetjük azt, ha bármelyikünknek tévedése van, akkor

arra egy vitán keresztül fény derüljön.

Mégis mik azok az akadályok, amelyek a vitától eltaszítják az embert?

Hát nem az igazságra való fény derítése. Többnyire amikor kifejtjük

valamiről vagy valakiről nézeteinket, ezzel párhuzamosan káros

minősítésekkel társítjuk észrevételeinket. Maga a minősítés már nem a

nézet igazságának az érvényesülésére számít, hanem a minősítés (akár

negatív, de akár pozitív értékelés!) következtében fellépő

befolyásolással akar érvényt szerezni.
Itt meg is láthatjuk az egyik legfontosabb félreértést ami a vitáktól eltéríti

az embert: a befolyásolás. Ha a vita nem az igazság kiderítésére irányul,

akkor egy érdek elkötelezésére szeretné kényszeríteni  a másikat,

lényegében az önálló, és szabad döntését szeretné kiiktatni az adott

pillanatban. A probléma tehát nem a vitában van, hanem a befolyásolás

szándékában.
A másik fontos szempont az igazság érvényesítésének szintén egy

kényszerű módja, ilyenkor nem érdekek működnek a háttérben, hanem

a félelem vagy az aggodalom, amely ebből kifolyólag szeretné

rákényszeríteni a véleményét a másikra.  Ez nem számol azzal a

feltétellel, hogy az igazság mások számára bizonyítékok és

tapasztalatok nélkül csak a hit alapjairól kerülhet elfogadásra vagy

elutasításra, tehát a bizalom kulcsfontosságú szereppé válik ennek

eldöntésében addíg, amíg a bizonyítékok vagy tények elő nem kerülnek.

Azonban ezekben a helyzetekben mindenképp a másik félé a választás

joga, ha nincs meg a bizalom, engedni kell, hogy a később felmerülő

bizonyítékok vagy tapasztalatok alapján hozhassa meg a döntést, még

akkor is, ha az azonnali hit általi elfogadással károktól mentesülhetett

volna meg.
(Ezért mondja Jézus, hogy ha pedig nem hisznek, ama napon majd a

beszéd fogja kárhoztatni őket, hogy miért nem hittek. Az ama napon az,

amikor a beszéd témájához tartozó tények előkerülnek)
Harmadik probléma az, hogy amikor igaznak állítunk valamit, de mégis

tévedés az alapja. Ez olyankor fordul elő, amikor tapasztalat és tények

nélkül fogad el az ember valamit igaznak, mert egy tekintély állította,

vagy hit által igaznak vélte, vagy meg sem fordult a fejében egyéb

verzió lehetősége. Éppen ezért itt is felmerül annak a fontossága, hogy

bármilyen befolyásolás vagy kényszerítés helyett meg kell várnunk azt,

amíg az eldöntő tények és tapasztalatok megérkezésekor meg fogják

mindenkiben alapozni a döntésük helyességét.

 

Ha ilyen nehéznek tűnik helyesen vitatkozni, adjuk inkább fel?
Tudnunk kell, hogy valahányszor hátat fordítunk az igazság

kiderülésének, a tévedések malmai fogják tovább őrölni életünket. A

problémák ezen keresztül addig növekedhetnek, amíg már az igazság

kiderülése sem tud rajtuk segíteni, végleges a szenvedés.
Adott esetben sokat segít ha kimondják az igazságot, még ha oly

nyersen hangzik is, mintha megmarad a tévedés, és nem kezdődik meg

a várható következmények felmérése, ezzel annak a megértése.
Nem arról van szó, hogy ha mondanak azonban valamit, azonnal

készpénznek kell venni, hanem arról, hogy el kell kezdeni keresni a

szóban forgó dolgokhoz a tényeket.

 

A viták megengedése a tévedések leleplezésének lehetősége akkor

is, ha téves nézeteit  írástudó vagy tekintély adja elő.
Pál ezért akarta elkerülni a vitákba való bonyolódást, mert tekintély

alapon akarta leveleinek a tanításáét elfogadtatni. Kijelentette, hogy aki

nem hallgat az ő levél általi beszédének, az legyen átkozott.
Pál azt nem értette meg, hogy attól, hogy valaki szívből elhisz egy

nézetet, attól még nem feltétlenül válik igazzá. (Azt mondja levelében,

"szívből hiszünk az igazságra") És bizony meg kellett volna engednie a

gyülekezet tagjainak, hogy beszéde igazának maguk járjanak utána.
Amiképpen Jézus is megtette és azt mondta, keressétek ti az

igazságot. (Miért mondta ezt, amikor ott állt az orruk előtt?)