Alakuljon Országos Civil Fórum!
a kezdeményezők nyilatkozata
Az országban ma zavar és rendetlenség uralkodik.
A kormányzó pártok tudatosan félrevezették választóikat, majd választási ígéreteikkel ellenkező program megvalósításába kezdtek. Ez a felismerés azonban nem tudott áttörni a politikát övező közöny és megvetés falán.
Botrányt a napvilágra került miniszterelnöki beszéd okozott. Nem tudhatjuk és nem kérdezzük, miféle szándék mozgatta a nyilatkozót, a nyilatkozat kiszivárogtatóit, utóbb a tömeges tiltakozást gyanús hírbe keverő erőszakos cselekmények elkövetőit. De látjuk eljárásuk következményét: az alpári hangnem, a kölcsönös vádaskodás, a felkorbácsolt indulatok hosszabb időre lehetetlenné teszik ismét az érdemi párbeszédet az ország előtt álló sorskérdésekről. Talán épp ez volt a cél.
A miniszterelnök egzaltált és trágár beszéde méltán keltett megütközést, elutasítani azonban politikai programját kell, mert az alkotmányos alapelveket sért, téves helyzetértékelésen alapul és katasztrofális következményekkel járhat. A klientúraépítés költségeit, a multiknak nyújtott kedvezmények árát, a felelőtlen költségvetési politika deficitjét az ország lakóira hárítja. Az államháztartás egyensúlyát a közjavak és közszolgáltatások kiárusításával próbálja helyreállítani. Csakhogy a saját kulturális és természeti forrásait felélő gazdálkodás a hiányt újra és újra, egyre növekvő méretekben állítja elő.
A mostani válság alapvetően mégsem gazdasági, hanem erkölcsi természetű. Elhitették velünk, hogy a demokrácia fönnmaradhat a hazugság, a félelem és a gyűlölet légkörében. Tehetetlenül tűrtük a nyilvános beszéd elaljasodását, az országos méreteket öltő korrupciót. A gazdasági, kommunikációs és végrehajtó hatalom összefonódása pazarlás, önkény, szélsőséges igazságtalanság forrása lett.A pártállam örökségén osztozkodó politikai elit kicsúszott a társadalom ellenőrzése alól.
Valahol megint utat vesztettünk.
A közvetlen részvétel kiszélesítése, a helyi, munkahelyi és szakmai önkormányzatok megerősítése, a döntési folyamatok nyilvánossága, a döntéshozók személyi felelősségének növelése nélkül a közszabadság elvész, és az alkotmány holt betű marad.
Az erkölcsi hitelét vesztett kormányfőnek távoznia kell, de ettől a rendszer ugyanaz maradhat. A pártszolgálati médiumokból kiszorult igazság védelmére az utcai tiltakozás nem elegendő. A civil társadalomnak a kisajátított állam, az eltulajdonított gazdaság, a cenzúrázott nyilvánosság ellenében meg kell szerveznie a maga képviseleti intézményeit. Csak ez utóbbiak informális hatalma szabhat gátat az új oligarchia túlkapásainak.
Úgy véljük, ebben a helyzetben a gondolkodó embereknek nem az a feladatuk, hogy igazolják a hazudozást, és reálpolitikának fogadtassák el az adóprés kíméletlen működtetését.
Országos Civil Fórum létrehozását javasoljuk, amely egyeztető és közvetítő szerepet töltene be a helyi közösségek, szakmai szervezetek, civil csoportosulások összefogásának szolgálatában. Célunk a társadalmi szolidaritás hálózatainak kiépítése, a többpártállam elszámoltatása, hatalmának korlátozása.
Budapest, 2006. szeptember 24.
Dercze Tamás, Újpest polgármestere
Ertsey Attila, a Kós Károly Alapítvány elnöke
Farkas Attila Márton, tudománytörténész
Gazsó Ferenc, egyetemi tanár
Hegedüs Zsuzsa, szociológus
Horváth Zalán, Egyesület a Felsőoktatásért és Kutatásért, elnök
Kajner Péter, közgazdász
Karátson Gábor, festőművész, író
Karsai Béla, székesfehérvári független polgármester-jelölt
Kardos Gábor, filozófus
Lányi András, az Élőlánc Magyarországért elnökségének tagja
Lovasi András, zenész
Náray-Szabó Gábor, egyetemi tanár
Schneller István, építész
Szebedy Tas, a Gimnáziumok Országos Szövetségének elnökeSzilvási István, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke
