Nehezen tudom megfogalmazni gondolataim, mivel az élet ezen oldalának leírása nehézségekbe szokott ütközni.

Általában azt vélem felfedezni, hogy amennyire haladunk merev, holt dolgok leírása felé annál több törvényszerűséget és szabályszerűséget vélünk felfedezni, valamint minél inkább haladunk az élet, a változás felé, annál bonyolultabbakká válnak a törvényszerűségek és szabályszerűségek, míg végül eltűnnek, érvénytelenné válnak, átcsapnak másokba, maguktól megváltoznak, magyarul azokat a jelenségeket másképp kell értelmeznünk, nem pedig törvényszerűségek és szabályszerűségek segítségéval és felhasználásával. Az élet felé haladva képleteink egyre bonyolultabbak lesznek, egyre tőbb összetevő fogja a képletet alkotni, míg végül olyan összetevőket is találunk, amelyek nem illlenek a képletbe, mégis meghatározza a jelenséget.

A gondolkodás képes ugyan annak a területnek a megértésére is, jóllehet lustaságánál fogva az enber könnyebben fogadja el a merev, holt, általuk örök és változatlan szabályszerűségeket és törvényeket, mint az állandóan változó, pillanatnyi megértés igényességét.

A csak törvényszerűségekben gondolkodó ember számára az élet és a változás maga a káosz, a káosz szó is tulajdonképpen az ő fogalma, mivel lehetetlen törvényszerűségek segítségével leírni a számára kaotikusnak tűnő jelenségeket, így képtelen ez az elme azt megérteni. Ahhoz, hogy a gondolkodás képes legyen az állandóan változó élet megértésére, lényegében pont fordítva, kell tudnia a törvényszerűségek kategóriáitól (rendszer, szabályok, összefüggések) is függetlenül működnie.

A gondolkodásnak ez a merev, szabályokhoz és törvényekhez ragaszkodó módszere jellemzően jelenik meg a gazdasági és a társadalmi szabályok és törvények megalkotásánál is. Folyamatosan problémánk is adődik belőle, mert az élet viszont változik, az örökre megalkotott törvényeink és szabályaink viszont elavulnak, módosítanunk kell, aktualizálni, megújítani, eltörölni és újakat készíteni, ahhzo hogy megszokott merev életszerkezetünknek további fennmaradást tudjunk biztosítani.

Ezek a fogalmak az egyediség, az újdonság, a változás, a születés, a megsemmisülés, a kiszámíthatatlanság, a véletlenszerűség, az összefüggéstelenség,  minden olyan fogalom, amely a törvényszerűségekben gondolkodó elme számára kaotikus állapotot, rendszertelen működést jelent, mégis létezik.

Valami olyan megállapítással írhatnám le, hogy az az élet, amelyet törvényszerűséggel képesekké válunk leírni, az meg is hal.

 

Pál apostol majdnem megközelítette a dolgot akkor, amikor kimondta:

Róma 8,2:

Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bûn és a halál törvényétõl.

Viszont ott hibázott, hogy az élet lelkében való életből is törvényt faragott.