"DE azért van némi különbség valamely élőlény (emlősállat) csapdába ejtése, és brutális kivégzése között, és aközött, hogy mondjuk valami bélférget kiirtok magamból."

Bizony van. Csak akkor ne hozzuk már fel végső érvként az "én minden életet tisztelek" című frázist, ami egyébként is az egyik legképmutatóbb közhely, ami létezik.

Nem vagyok ellenséges mások háziállataival. Hogy közülük azokat, amelyek olyan helyen vannak, ahová nem valók, irtják, és én ezt helyeslem, az nem ellenségeskedés. Tudod, én még egy régebbi szellemben nőttem fel, ahol nem az ultraliberalitás és az abszolút szubjektivitás uralkodik. Az én gondolkodásom értékelvű (nem összetévesztendő a haszonelvűvel). Azaz elismerem, hogy léteznek a gyarló emberi értékrendnél magasabb értékek. Az egyik ilyen maga a Természet. A természetet pedig nem csak az ember pusztítja, hanem az ember elszabadult háziállatai is. Ez általános iskolai tananyag.

Tehát - sokadszor írom - hogy én a kóbor macskák irtását helyeslem, annak oka nem szadizmus, hanem ellenkezőleg: az, hogy számomra még fontosak a természeti értékek, fontosabbak egyes emberek szubjektív és részrehajló állatszereteténél. Persze mi sem könnyebb, mint szadistának kikiáltani ezért, addig sem kell válaszolni az érveimre.