A kormányfő „őszinteségi rohama” megkésett: demokratikus választások után nem lehet ily módon legitimálni a mégoly szükséges és elkerülhetetlen intézkedéseket sem. A gazdasági kényszer és a morális csőd ellentmondását szakértői kormány felállításával lehetne átmenetileg feloldani.
Gyurcsány Ferenc nyilvánosságra került balatonőszödi beszéde kiváló kórrajzot ad a rendszerváltás utáni magyar politikai életről. Ha mindezt a választások előtt, nyilvánosan teszi, még akkor is lehettek volna komoly aggályok afelől, hogy mindannak, amit szenvedélyesen kritizált, a miniszterelnök és csapata maga is tevékeny részese volt. De akkor a választók el tudták volna dönteni, mi ér nekik többet: az őszinte, bűnbánó, ám változásra kész, elszánt politika, vagy a felelőtlen ígéretlicit. Akkor még akár működhetett volna a katarzishatás is; ma ez sokak számára inkább keserű, tehetetlenségi érzés, frusztráció. Azzal, hogy a kormányfő mindezt csak a választások után tette meg, magát a rendszerváltás értelmét kérdőjelezte meg.
Hát hogyne lenne egyszerűbb egy diktatúrában bevezetni a társadalom számára hosszú távon kifizetődő átalakításokat? A véres kezű Pinochet reformjaival Chilét Latin-Amerika legprosperálóbb országává tette. Azzal azonban, hogy 1990-ben a demokratikus országok közé léptünk, bizonyos játékszabályokat vállaltunk magunkra, még ha azok néha kényelmetlenek is. Persze, hogy nehéz az ország hosszú távú érdekeit szem előtt tartó politikusnak okosan egyensúlyoznia a közhangulat, a pártérdekek és a racionális gazdasági érvek között. De demokráciákban (igaz, nálunk fejlettebbekben) is akad rá példa, hogy ez sikerülhet, lásd a brit Vaslady kormányzását.
A demokratikus játékszabá-lyok ilyen cinikus és durva megsértése még akkor sem jogosítja fel Gyurcsány Ferencet a kormányzás folytatására, ha szakítása a múlttal valóban őszinte, az általa épp elkezdett reformok végrehajtása pedig az ország számára kulcsfontosságú lenne. A cél ugyanis nem szentesítheti az eszközt.
Mit lehet hát tenni ebben a helyzetben? Jogilag persze semmit, hiszen a hazugság nem alkotmányos kategória. A politikai támogatottság is megvan még a koalíciós partnerek részéről. Azt azonban látni kell, hogy a felerősödött erkölcsi válság miatt a szükséges és fájdalmas reformokat mostantól jóval nehezebb lesz elfogadtatni a végsőkig megosztott társadalommal.
Az ország gazdasági érdekeinek ártana az elhúzódó politikai bizonytalanság. Egy lehetséges megoldás lenne – a demokráciákban csak különleges helyzetekben alkalmazott – szakértői kormány felállítása meghatározott időtartamra és világos mandátumra. Hogy a jelenlegi helyzet mennyire különleges, azt ki-ki döntse el saját vérmérséklete szerint. A kormányfő azonban csak akkor válhatna valóban hitelessé, ha most venné a kalapját.
Gaál Csaba, a Világgazdaság rovatvezetője