1 Korinthus 9,11

Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?

Pál apostol ezzel a gondolatával fogalmazza meg, hogy az igazság hirdetését, az evangélium terjesztését függővé tegye anyagi érdekeltségektől.

Az elöljáró, a tanító innentől kezdve nem csak jogosult lesz az anyagi javak aratására, hanem Isteni igazolásnak tekinti javainak gyarapodását. A tized, a tagdíj, az adomány, a juttatás bármilyen formája, amely gyakorlatilag csereértékként jelenik meg és piaci termékre változtatja a pozíciót, a tekintélyt, az igehirdetést és a tanítást, ennek eredményeképp az igazság áruvá változik, és pénzért adható és vásárolható módon jelenik meg. Ha az üzlet beteszi a lábát az igazság hirdetésébe, az érdekeltségével függövé tett hirdető vagy tanító befolyásolva lesz, hogy az igazságot úgy hirdesse, ahogy az érdekeinek növelése megkívánja,  nyílván nem érdekeinek csökkentését fogja megcélozni. A tanítások, az igemagyarázatok részrehajlóvá válnak, a szegényekről elterelődik a figyelem a jómódúakra, és ez visszahat a tanítások és igehhirdetések tartalmára. Az igazság azonban nem személyválogató, nem részrehajló, és nem tekinti előadójának érdekeit, akkor is igaz, ha az anyagi érdekek vesztésével jár.

 

Jézus kifejezetten hangsúlyozza, hogy a tanítását ingyen vették a tanítványok, ingyen adják is tovább, ezzel el akarván kerülni azt az érdekeltséget, ami a munkaerő áruvá változásának nyomán elkerülhetetlenül befolyásolni törekszik az eladandó áru minőségét és tartalmát. Mert amikor pénzért tanít, vagy hirdeti az igét valaki, akkor a tanítása, hirdetése áruvá változik, pontosan úgy, mint amikor a kovács eladja munkaerejét, vagy a céda a testét, a mérnök az eszét, ráadásul az áru körforgásának szabályai közé sorolódik, és értékét valamint terjesztésének és elosztásának lehetőségeit a piac törvényei veszik át. Az üzleti szempontok egyellőre nem kicsiben, hanem amikor már megnövekedtek, akkor kezdenek visszahatni a hirdetett igére, vagy leadott tanításra. Pontosan úgy, ahogy a korai imgyenes utcai zenéből, amely a nincstelenek, az utcai csavargók, a társadalom kivetettjeinek életét és gondolatait fejezték ki, a zenei piacra bekerülve a média kívánságainak megfelelően a témaváltást is meg kellett tenniük, a jómód és anyagilag gondtalanságot tükröző bohém felfogások kerültek megfogalmazásra az életmód változása, élet problémái és a megélhetés nehézségei helyett.

 

Amikor Jézus a szegényeknek hirdeti az evangéliumot, Jakab a gazdagokat feddi, hogy nem Istentől van a bővölködésük, Pál aposotol a jómódúakat már csak arra figyelmezteti, hogy a múlandó gazdagságuk helyett reménységüket Istenbe vessék, aki megadja a bővölködésüket. Láthatjuk, hogy Pál, aki bevezeti a lelkiekért anyagiak elvárását, már hova jut, a bővölködést Isteni igazolásnak tünteti fel, függetlenül annak valódi eredetétől.

 

Hogyan fog az érdekeltségek között igazságot tenni, aki maga is érdekelt?

Az értékek, szempontok és megítélések újrateremtésével, amelyekben azok a csatornák lesznek előtérbe helyezve, ahol a saját érdekek is érvényesülni tudnak.

 

Megélhetés.

Miért nem akar dolgozni az elöljáró? Miért nem akar kapálni a tanító?

Mert igét hirdetni és tanítani a megélhetésért végzett munka mellett is lehet.

Ám ha megélhetését mások nyakába veti, szükségessé válik ennek a tehernek az igazolása a teher viselői előtt. Mert amíg az elején könnyű dolga lehet, ám igen furcsává válik már a dolog, amikor a megélhetésből jól élhetés, a jól élhetésből pedig mások kihasználása lesz.

 

Hogy Jézus nem dolgozott? Nem is volt neki semmije. Azt mondja, a rókáknak barlangjuk van, a madaraknak fészkük, de az ember fiának nincs hol fejét lehajtania. Jézus úgy élt, hogy megélhetését senkinek a nyakába nem varrta, sem hallgatóinak, követőinek kötelezésévé nem tette. Pedig igen csak megtehette volna a tized megillető részét magának utalni, majd tevékenységét intézményesíteni, mégsem tette.

 

Példát mutatott. Így is lehet evangéliumot hirdetni.