Gilliam, Galla és az Index szavahihetõsége
Mikor tavaly novemberben nálunk járt Terry Gilliam, Hudák Hajnal <hajnal@mail.index.hu> az Indexen hazudott egy merészen aljasat, miszerint "Terry Gilliam meg akarta ölni Galla Miklóst":
http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/gilliam05110/?print
Persze tudjuk, hazudni csak nagyot érdemes. Ugye csupán az a pár száz jelenlévõ tudhatja, hogy a cikkben foglaltak java tényszerûen nem igaz. Néhány nappal késõbb ugyan valami bulvárlapban belefutottam egy cikkbe, miszerint a filmforgalmazó felhívta Gilliamet, és felolvasta neki a cikket. Gilliam az egészet nem is értette, és azt mondta, aki azt állítja, hogy õ és Galla nem barátok, az hazudik.
Aztán olvastam még Boronyák Rita cikkét a Filmkultúrában: http://www.iif.hu:8080/2005/articles/profiles/gilliam.hu.html
Az idevonatkozó rész: "Hogy a humor mennyire érzékenységfüggõ, azt példázza az index.hu-n megjelent cikk, amely bennfenteskedve-poénkodva tudatta, hogy Galla és Gilliam összevesztek a díszbemutatón, és Gilliam nagy garral elrohant. Hogy valójában azért, mert a Kultúrházban várta Galamb, az nem fért a blikkfangos cikkbe. Arra gondolni sem merek, hogy esetleg nem tudta az újságíró... Arra meg végképp nem, hogy nem volt szeme a helyzetre... Meg hogy a botrány jól eladható… Azt viszont tudom, hogy a sajtófõnök hiába kért helyesbítést, nem reagáltak a levelére."
De sem hivatalos cáfolattal, sem bocsánatkéréssel nem találkoztam -- viszont a köztudatba rendesen beépült a "Gilliam--Galla-botrány". Amit az is mutat, hogy a konkurens Origo bõ fél évvel késõbbi cikke:
http://www.origo.hu/print/szorakozas/teve/20060809elet.html
tényként említi az esetet: "Nekünk, magyaroknak sajnos elég kínos a legutóbbi emlékünk Gilliamrõl: a mester éppen a Grimm kapcsán érkezett kis hazánkba, de Galla Miklós szándékos félrefordításait és saját maga középpontba helyezését megelégelve, hanyatt-homlok menekült el az Urániából."
Vagy a Gamekapocs cikke:
http://www.gamekapocs.hu/cooltura/110/Grimm
"Gilliamnek nem túl jó élményei lehetnek Magyarországgal kapcsolatban, történt ugyanis, hogy megtisztelve a honi nézõközönséget ellátogatott kishazánkba a Grimm Budapesti premierjére, ám Galla Miklós enyhén szólva bolondot csinált belõle, az Uránia moziban tartott sajtótájékoztatón, aminek végén a rendezõ feletébb dühösen hagyta el a termet."
És idézhetnék még több webes fórumból, ahol a hozzászólók fel vannak háborodva azon, hogyan akasztotta ki Galla Gilliamet.
Nos, hogy mi is történt valójában, az itt megtekinthetõ:
http://www.youtube.com/watch?v=EgJhEpp-9Wc
Végre, nagy nehezen sikerült megszereznem annak az ominózus tíz percnek a felvételét. (Ha valakit nem elégít ki a YouTube-minõség, szívesen kölcsönadom élvezhetõbb változatban.) Gondolom, nemcsak számomra derül ki belõle egyértelmûen, hogy Gilliam végig imádja Galla ("a living genius") társaságát, egy hullámhosszon vannak, együtt ökörködnek, Gilliam csöppet sincs megsértõdve, hanem a végén vidáman pukedlizik a színpadon, és nem feldúltan elrohan, hanem jókedvûen, feldobódva távozik -- merthogy várták a Kultúrházba, mint az fentebb kiderül.
Nem akarok itt belemenni újságíró-etikai kérdésekbe. Azon már inkább eltöprengenék, vajon mennyit ér az, hogy a vitriolos, malíciózus stílus minden bizonnyal javít az olvasottságon -- na és mi mindent kell feladni ennek érdekében. Aztán morfondírozhatnék arról is, mekkora befolyása van a sajtónak (nagy, de nem elég nagy), és hosszú távon mekkorát ártanak a szabad tájékoztatás ügyének azok, akik alantas szándékból visszaélnek ezzel. De most csak azon gondolkodtam el, hogy (rendszeres Index-olvasóként) ezek után mennyire higgyek el bármit is az Indexnek. Mert persze, a hír szent, a vélemény szabad -- csakhogy a cikkben az újságírónõ nem a véleményét fogalmazta meg (arra legfeljebb vállat vonnék), még csak nem is csúsztatott (arra már szívnám a fogamat), hanem hazudott. Tényként, megtörtént eseményként közölt szemenszedett, vérlázító hazugságokat.
Még egyszer: nem a levegõbe beszélek, hálistennek ott a video, meg lehet nézni, le lehet csekkolni.
