Kényszert én sem szeretnék senkinek a kárára sem, bár olyan rendszer még sohasem volt a történelemben, ami mindenkinek kedvezett volna. :P

Mondhatni, csúsztatásnak tűnik, amolyan látszat-esélyegyenlőségnek.

Én a fennálló rendszert a saját bőrömön nem esélyegyenlőségként, vagy esélyek sokaságaként érzékelem, hanem éppen ellenkezőleg! Számtalan olyan dolgot "ad(ott)" nekem, amivel nem tudok mit kezdeni (pl. bizonyítványaimat kirakhatom a falra, de boldogságot nem vásárolhatok rajtuk, büszkeséget is csak a családtagjaimra vonatkozóan vagyok képes érezni ) és egy sor más dolgot meg elvesz vagy nem is enged elérni, ami meg nekem célom lenne.