hogy ez a szerep kizarolag a nore harul,vagy hogy csak ez lehet valakinek az elete celja??

Utóbbi. Tényleg érdekel, hogyan megvalósítható a gyakorlatban gyomnövény javaslata. Az ördög ugyanis a részletekben rejlik, én pedig gyakorlatias ember vagyok, tehát az eszme nekem kevés. Például, egy nő lehessen alkalmazott, de főnök nem? Vagy bizonyos munkakörökbe ne lehessen őket fölvenni? És melyikbe igen, melyikbe nem? Mi alapján döntené ezt el és kicsoda?

Tudom, hogy gyomnövény nem efféle tiltólistára gondolt, hanem a társadalmi hozzáállás megváltoztatására, csakhogy elég rendelkezni némi (minimális) történelmi, társadalmi, csoportdinamikai ismerettel ahhoz, hogy az ember gyanítsa, hogy ebből nem "szeressük egymást, gyerekek" jellegű változás lenne, hanem kemény ítélkezés és diszkrimináció. Olyasmi, mint ami jónéhány vallásos gyülekezetben tapasztalható - addig, amíg a mi szabályaink szerint játszol, segítőkészek, jóindulatúak és szeretetteljesek vagyunk, de ha nem... (akkor közösségi erőnk teljes arzenálját felvonultatjuk ellened, lenézés, verbális köpködés, kiközösítés formájában).

En tiszteletben tartom,ha valaki maskepp gondolja,csak azt a bizonyosfoku lenezest,amit a pelenkamosas jelent nehany felsobbrendu,karrierista holgyemenynek,na,azt egy kicsit nehezen viselem.

Hát... tudod... én ennek inkább a fordítottját tapasztalom. Például azt, hogy aki nem vágyik gyerekre, az abnormális, és pszichológusnál a helye, hogy az kigyógyítsa eme betegségéből... Meg ilyesmi. Egyébként én is csak azt tudom mondani, amit te - hogy el kell fogadni, ha más nem arra vágyik, mint mi. Élni és élni hagyni. És sajnos épp ez az, ami gyomnövény megoldásából hiányozna, nem mintha az eszme maga rossz volna, csak hát az eszme egy dolog, a valóság pedig egy másik.