csak a férfiaknak kellene egész embert kívánó munkát vállalni és ehhez a megfelelő iskolákat elvégezni

 

És ki határozná meg, melyek ezek? Megsúgom, hatalmas elégedetlenségi hullám lenne ebből, mert azok, akik épp valamilyen határvonal rosszabbik felére estek, nehezményeznék ezt.

 

Ám az semmiképp nem lenne cél, hogy a családos nőket jól kifacsarják a munkában és aztán "dolgozzanak második, esetleg harmadik műszakban" otthon - mert erről van szó, és ez ellentétes az évezredes családi funkciókkal, női és férfi szerepekkel!

 

Hát, pedig az egyszerű rétegek gyermekei rendesen ki voltak facsarva minden téren, csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. A parasztasszonyok olyan fizikai munkát végeztek (a férjükkel együtt, természetesen), amibe a legtöbb mai - nemhogy asszonynak, férfinak is beletörne a bicskája.

 

Figyelem, ez nem azt jelenti, hogy aki nagyon nem szeretné a háziasszony-családanya szerepet felvállalni, az ne tanulhatna és később ne dolgozhatna főállásban, ne szentelhetné az életét a hivatásának (karrierjének)!  

 

És ezt az anti-diszkriminatív hozzáállást hogyan valósítanád meg abban a közegben, amelyet a hozzászólásod első néhány sorában megfogalmaztál? A nők választhassanak, de valahogy neveljük rá őket, hogy valójában ne vágyjanak rá? Nem piszkálni akarlak, de nekem ez nem világos. Mondhatni, csúsztatásnak tűnik, amolyan látszat-esélyegyenlőségnek. Peeersze, édesem, megvan rá a lehetőséged, hogy egészemberes hivatást válassz, de közben csúnyán fogunk ám rád nézni...

 

A négy- vagy hatórás munkaidőt, a kisgyermekes anyukák foglalkoztatottságának támogatását (adókedvezménnyel, pl.), a távmunkalehetőségek szélesítését maximálisan támogatom, de ezt a "térjünk vissza dédanyáink korába" mozgalmat nem, mert szinte biztos, hogy az lenne belőle, ami saját bevallásod szerint neked sem célod: kényszer.