ebbol pedig a -sok- munkaado -a sajat erdekeit szem elott tartva- nem ker, hiszen oriasi a valasztek az azonos vegzettsegu, kapacitasu, problemamentes munkaerobol.

Hullhat rám a kőzápor, de szerintem a munkaerőpiacra érvényes "sok az eszkimó, kevés a fóka/sok a vadász, kevés a róka" c. problémát - részlegesen - úgy lehetne orvosolni, hogy visszatérnénk a dédanyáink-dédapáink korában érvényes társadalmi berendezkedéshez: csak a férfiaknak kellene egész embert kívánó munkát vállalni és ehhez a megfelelő iskolákat elvégezni, a bérezési rendszert is ennek megfelelően alakítanák át, a nők pedig abban lennének támogatva és érdekeltté téve, hogy a családi tűzhely melegét biztosítsák és neveljenek gyerekeket. Emellett kisegítő munkát, részmunkaidőben végezhető munkát, távmunkát vállalhatnának és normálisan meg lenne fizetve az is. Ám az semmiképp nem lenne cél, hogy a családos nőket jól kifacsarják a munkában és aztán "dolgozzanak második, esetleg harmadik műszakban" otthon - mert erről van szó, és ez ellentétes az évezredes családi funkciókkal, női és férfi szerepekkel! (Ezt a terhet, már-már rabszolgasort persze, hogy az ember lánya nem szívesen veszi a hátára!) Az sem szabadna, hogy cél legyen, hogy anyagilag úgy ellehetetlenítsenek mindenkit, hogy szívesebben éljen egyedül magányos farkasként vagy könnyű kalandokat keresve, illetőleg idősödő szüleivel még 40 évesen is, örök átmenetben a diákkor és a felnőttkor között - ahelyett, hogy családot alapítana (ami tény, hogy anyagi hátteret kíván és azon túl felelősségvállalást, elkötelezettséget)...

Figyelem, ez nem azt jelenti, hogy aki nagyon nem szeretné a háziasszony-családanya szerepet felvállalni, az ne tanulhatna és később ne dolgozhatna főállásban, ne szentelhetné az életét a hivatásának (karrierjének)!  Megmaradna ennek is a lehetősége, ám nem lenne többé kényszer. Mert most az.