nálunk így volt, egyik nagyszülőpár papa és mama, másik nagyszülők tata és nagyi. sajnos azt nem tudom megmondani milyen lett volna felnöttként azt mondani, hoyg tata, mert 15 éves koromban meghalt, de az biztos, hoyg én nagyon nagy szeretettel mondtam azt hogy tata, mindig. Nagyon szerettem őt.

a lányomnál papa-mama a nagyszülők, mind a 2, esetleg veztéknévvel beazonosítandóan.