csak úgy nem hagy nyugodni...hát még '90 után!!! hiszen most is meghallgatható ;-)

egyébként a mai nyomatokat sokkal jobb technikával nyomják, mint a régebbieket, csak úgy jelezném, hogy továbbra is fejleszik a lemeznyomás/lejátszás technikáját, csak éppen nagyon komoly tű/kar páros, és komoly korrektor kell hozzá, hogy kijöjjön a lemezből ami benne van.

Tételesen a Curenál úgy vettem észre, hogy a THOTD barázdái a legsatnyábbak, pedig 3 nyomat is van belőle :D, feltehetőleg azért, mert picit nagyobb a műsorideje a lemeznek, de még nem elég hosszú ahoz, hogy dupla legyen, ilyenkor állítanak a vágógépen...sajnos.

Az KM és a Paris, és a (a Galore-ra vágynék a legjobban) BF szerintem a legtökéletesebb eddig, az új nyomatokra jellemző, hogy láthatóan erősebb a barázdájuk, és bizony minnél erősebb a barázda annál nagyobb a jel rajta, viszont az olcsóbb korrektorok, illetve túlérzékeny tűk ilyenkor behalnak, torzítani, illetve 'csühhögni' kezdenek. Itt jön képbe a komolyabb cucc, inkább legyen nagy tűrőképességű a tű (azaz ne gyenge nyomatokra legyen beállítva - mondván, hogy akkor legalább mindegyik lemezen 'jól' szól, mert akkor igazi jó nyomatoknál torzít), és a korrektor állítható legyen (nem a hangszínt állítják, hanem az érzékenységet, a hangszín visszaféjtését szabványban rögzítik, ebbe nem jó belenyúlni sőtt pont ezért szeretem az LP-t, mert nem is kell soha, direct source, és matt!, padlón van az ember tőle).

Nekem volt szerencsém már párszor ilyet hallgatni, a lejátszó egyébként egy régi 'gagyi' tesla, dörzshajtásos, és gyenge karfelfüggesztés, de a tű, és a korektor nagyon erős (kb. 85e! vicces, de a lemezjátszó max 5000Ft-ot érne), és ott mégsincsen tört cin, érces hang susstorgós savak érzet, igaz van pici motorzaj, és tányérzaj de ez már más kérdés...nem igazán a lemezjátszón múlik a dolog, az egy forgó tányér, és kész, a innét nézve ez az ember valaha gyártott legprimitívebb találmánya :D

mindenkitől bocs, a nem ide illő hsz-ért!