tudjátok, mi látszik ebben a topicban? hogy milyen szép színes ez a világ. szóval ahelyett, hogy megmondanánk, mi a frankó (semmi se frankó, minden frankó), ahelyett örüljünk neki, hogy mindenféle módon lehet mondani anyát, meg apát, meg mamát, meg papát, meg dédit és legyen az keresztneves megszólítás vagy tata vagy valamely nem magyar nyelv, az a lényeg, hogy meg tudjuk őket szólítani, mert vannak. :-))))))

topicnyitó felvetésére meg én annyit üzenek a férjének, hogy szerintem legyen benne is kompromisszum, fogadja el, hogy ti nem egyformán mondjátok ezt és bízzátok a gyerkőcre, döntse el ő, hogy hogyan szólítsa a nagyszüleit. ha szeretettel mondja egy gyerek, akkor még az amúgy idegenül hangzó megszólítás is hej, de jól hangzik kicsi manócskáink szájából... :-)