Moderálatlan végszavazás

 

Amikor törlést kérek,

Ne szikét adjatok,

Jó doktorok.

 

A falanszter megelevenedett.

Platón szűköl a szerelem felett,

Borsószem a büntetés, és szúr

És fáj, mert erőnek kevés a filoszófia.

És kevés Michelangelo üdvkapuja,

Mert minden halál után készül már a még nagyobb:

Születni.

 

És cseppet sem lesz jobb eszkimónak lenni,

Ahol, mint cédát adnak-vesznek, mert kevés a fóka.

És mert a nő nem tud fókát fialni, csak fölösleget

Bagóért osztogatott kéjnőket kaszál a szél.

Máriák múlnak a porba. Rajtuk törvényt tettek.

És nincs lábnyom, amit követhettek

Volna. Elembertelenedett

Az isten országa.

 

A semmit meg ne szüld magadba.

A hajszálrepedéseket imádkozd vissza.

A daganatokat imádkozd vissza.

Más orvosság sosem volt, nem is lesz.

A gyógyszer méreg-drága illúzió.

Magadra húzott szerep az élet,

Mázsálod magad és magadba méred

Gyertyaoltáskor a fényéveket.

És egyre haloványabb az emlékezet,

Hogy kinek a képe mását sminkeled

Steril tükörképpé.

 

A semmit ki ne borítsd!

Ha nem törölnek, ne kérj szikét,

A rendszer kiaknázatlan kiskapuin

Ne nyiss be. A labirintus mélyén

Egy emberevő szörnyeteg

Sincs. Minden út zsákutcába vezet.

Hajts fejet, és tudd –

A sík sosem volt járhatatlanabb.

Vedd válladra a legrühesebb gebét.

Legyél cseléd, ha legalább cseléd lehetsz.

Csak indulj végre. Idegen földről idegen földre

Valamiért.