Már amikor elkezdtek szervezetileg/gyülekezetileg/egyházilag kettéosztani az embereket keresztényekre és hitetlenekre, krisztusiakra és nem krisztusiakra elfelejtődött Jézus azon üzente, amely lényegében minden embernek szól. Jézus tanítása NEM a krisztusiaknak, hanem mindenkinek értékes beszédeket tartalmaz, az ember ha megszívleli azokat csak magának használ. Nem kell krisztusinak lenni ahhoz, hogy ne öljön, ne raboljon vagy ne lopjon valaki, egyszerűen jót kell cselekedeni. Nem attól tartják krisztusinak vagy kereszténynek az embert, hogy jót vagy igazat cselekszik, hanem hite alapján, ahhoz pedig mintákat kell képezni, ehhez nyújtottak anno segítséget az apostoloknak hívott emberek, később pedig a Bibliára hivatkozó magyarázók.

Amikor a hite alapján elkezdik magyarázni mi a jó és mi az igaz, már egy biblikus szemlélet van a háttérben és hol Mózes, hol Pál rendelkezései kerülnek előtérbe, ennek alapján alkotott mintákkal azonosuló krisztusiak vagy keresztények cselekedeteik értékét nem az élet megértése fogja szolgáltatni. Végül krisztusinak és kereszténynek lenni azt eredményezi, hogy Jézus tanításaitól eltérő szellemben nevelkedni, viselkedni és élni, mert Jézus az élet megvalósulásáról és megértéséről

beszélt, nem pedig mintákhoz való azonosulásról.

Antiókhiában szintén nem az számított, hogy először a zsidók ismerjék meg Krisztus tanításait amelnyek alapján lehet bizonyítani a pogányoknak miről szól a hitük, vagy személyes emlékeikből felidézzék hogy Jézus miket tanított a nagy ünnepeken, hanem az apostolok felfogása tette őket kereszténnyé, és a zsidók bizonysága helyett az Úr munkája volt, aminek hatására az ottani pogányok megtértek.

Apcsel 11,21:

És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívõvé lévén

A szellemi átélés jóllehet bizonyságot tesz Isten keze munkájáról a megtérőnek, de a megtérés mikéntje és hogyanja csak annyira sikerül, ahogyan a megtérés hirdetői előadják, a megtértek pedig felfogják. Az apostolok jól lehet koncentráltal a megtérés feladataira, de a megtérés utáni élethez szükséges bölcsességek átadásáról nem szólnak aíz írások. Ezért a kereszténység és a krisztusi vonás általában a hitre való térés gyakorlatával terjedt el, függetlenül attól, hogy a megtért a hitre jutás után még inkább megromlott szellemi és lelki állapotba került-e mint annak előtte volt, különböző félreértelmezett és kitalált hiedelmek, előírások és

megítélések következtében kiépített keresztényinek vagy krisztusinak nevezett  mintákhoz való alkalmazkodás által.