A hétvégén kiolvastam két AC-könyvet, a Harmadik lányt és az Öt kismalacot.

 A Harmadik lány: tetszett, bár nagyon ritka az olyan, amikor előre kitalálom, ki a hunyó, és miképp végezte a dolgát, ezúttal sikerült. Egyetlen csavar volt, ami meglepett. De ettől függetlenül egy kellemes kis darab, igaz, Ariadne Oliver annyira nem tartozik a kedvenceim közé.

 Öt kismalac: ugyebár ez is AC-klasszikus? Lélektanilag nem volt sámli, ez tetszett benne a legjobban. Mellesleg elgondolkodtatott pár szereplő világképe, főleg, hogy pont ilyesmiről elmélkedtem nemrég a barátnémmal. :-D (ezt is szeretem Agathában: nem csak krimit ír, hanem egyes könyveiben nagyon jól rávilágít dolgokra) Jó, hogy ugyanazt az eseménysort több szemszögből mutatta be az írónő, bár a lelkesedésem kissé lelohadt, amikor az öt emberke levele került sorra, azt már untam. Viszont Poirot ismét fantasztikus következtetésekre jutott.