Tegnap végre végeztem a Dűne Legendái trillógiával...

 

A Butleri Dzsihadot elolvastam, mert érdekelt, mit képes ez a két ur kihozni a Frank Herbert-i örökségből. Bár egész jó könyv, de természetesen messze nem olyan jó, mint Herbert remekművei...

 

A Gépírtó hadjárat az Herbert-Anderson írópáros legkiemelkedőbb alkotása, ezt nyugodtan állíthatom. Nagyon jó kis sci-fi regény, nagyon jó filmet lehetne csinálni belőle, szerintem, ha elnézzük a Butleri Dzsihad kisebb hibáit az első két rész tökéletes, Herbert-i magasságokba emelhető film-alapanyag...

 

Ehhez képest a Corrini csata tényleg nagyon nagy csalódás... Eleinte nagy igéretnek tűnik, de az utolsó kétszázötven oldal pokoli... Nagyon vontatott, nagyon fárasztó, idegileg és szellemileg kimerítő, lektűr-szerű jelentéktelen nulla, a befejezés kifejezetten ötlettelen és erőltetett: annyira nagyon szeretnék elhitetni az olvasóval, hogy Abulurd Harkonnen és Vorian Atreides barátsága a legmélyebb gyűlöletbe fordult át egyetlen tett következményeként, hogy hiteltelenné válik az egész befejezés...

 

Így végül is az a véleményem, hogy nem kellett volna bántani a dolgokat, hagyni kellett volna a Herbert-életművet úgy ahogy van...

És pláne, most hogy hallom, hogy újabb folytatások meg ez-az várható, most már szerintem is csak a pénzre megy ki a játék, aminek semmi köze az igazi örökséghez...

 

Az egész kétségbeesett igyekezet a Dűne ciklus befejezésére és az, amit művelnek Herbert életművével elég szánalmas pénzszerzési akció...Mint amikor Johann Friedmann Bach apja kevésbbé ismert műveiből akart meggazdagodni...

Szánalmas...