A sajtóhisztéria ellenére a brit kormány nem szigorít és a fű nem okoz szkizofréniát.


Charles Clarke, a brit belügyminiszter úgy döntött, még sem sorolja vissza a kannabiszt a veszélyesebb drogok osztályába. A brit kormány tudományos tanácsadó testületének (ACMD) véleményével összhangban arra a következtetésre jutott, hogy a kannabisszal kapcsolatos jogszabályok szigorítása rossz ötlet volt. A belügyminiszter valószínűleg azért változtatta meg álláspontját, mivel az ACMD egyes tagjai azzal fenyegetőztek, hogy ha a kormány tanácsuk ellenére is szigorít, akkor lemondanak posztjukról (lásd korábbi cikkünket), ezenkívül a Királyi Pszichiátriai Szakkolégium is a változtatás ellen foglalt állást. „Úgy döntöttem, elfogadom az ACMD ajánlását a kannabisz jelenlegi szabályozásának fenntartásáról, ezzel a rendőrség, a drog- és pszichiátriai kezelők nagy része is egyetért,” indokolta döntését Clarke. Bejelentette ugyanakkor, hogy nagyszabású tájékoztatási kampányt tervez a kannabisz veszélyeinek tudatosítása céljából.



A magyar sajtó egyes orgánumai az elmúlt hetekben kész tényként tárták az olvasók elé, hogy a brit kormány elhatározta a kannabisszal kapcsolatos jogszabályok szigorítását, mivel a szakmai vélemények már a 2002-es reformokat is ellenezték (sic!), „a legújabb kutatások eredményei” szerint pedig a kannabisz elmebetegséget okoz. A Nethírlap független híroldal például a következőképpen számolt be erről:



„Hatalmas vita alakult ki a Cannabis veszélyességéről és besorolásáról Nagy-Britanniában - adta hírül a Krónika Hírszolgálat. Az ok egyszerű: karácsony előtt Tony Blair brit miniszterelnök kezébe került egy, a brit pszichiáterek közlönyében megjelent cikk, amely a vadkender használatának káros hatásáról szól. A kutatást dán tudósok végezték olyan embereken, akik rendszeresen használták ezt a hangulatjavító szert. Korábban semmilyen pszichiátriai gondjuk nem akadt. Az ötéves vizsgálat után igen meglepő eredményt állapítottak meg. A vizsgált csoport majdnem 45 százalékában skizofrénia alakult ki, és mintegy 77 százalékuknál, a szaklap szerint, pszichotikus epizódokat figyeltek meg. A férfiak és a fiatalok nagyobb veszélyben vannak, mint a társadalom többi csoportja. A kutatók határozottan kimondták, hogy igen erős kapcsolatot fedeztek fel a rendszeres Cannabis használat és a különböző betegségek, skizofrénia és depresszió között.”



A „Cannabis” és „vadkender” elnevezések helyett a Cannabis Sativa és Cannabis Indica növények helyes magyar elnevezése kender vagy kannabisz. A „vadkender” (Cannabis Ruderalis) elnevezés Magyarországon az út szélén természetes környezetében megtalálható, rendkívül alacsony pszichoaktív hatóanyagtartalmú (tehát tudatállapotmódosításra nem alkalmas) kender növényt jelöli. Ezzel szemben a cikk témája egyértelműen a magas THC tartalmú, elsősorban fejlett indoor technológiákkal termesztett kannabisz növény, illetve annak virágzata (marihuána) és gyantája (hasis). A „vadkender” elnevezés következetes használata azokra az újságírókra jellemző, akik a kannabiszt a közvélemény által allergiás hatásai miatt rettegett parlagfűvel keverik.







Az említett dán kutatás [1] valójában nem mutatta ki azt, hogy a kannabisz egészséges fiatalembereknél skizofréniát okozhat. A Drogriporter megkereste a kutatás vezetőjét, Dr. Mikkel Arendtet, aki elküldte nekünk az eredeti cikket. Maga Arendt egy a BBC-nek adott interjúban is kijelentette, hogy a kutatás nem mutatta ki, hogy a kannabisz és a szkizofrénia kialakulása között oksági kapcsolat állna fent, ugyanis számos olyan tényezőt nem voltak képesek megvizsgálni (pl. szociális háttér, más drogok használata stb.), amelyek mindegyike felelős lehet a szkizofrénia kialakulásáért.



A vizsgálat: a Dán Központi Pszichiátriai Nyilvántartó adatainak feldolgozásával készült. Kiválasztották azokat a személyeket, akik 1994 és 1997 között kannabisz következtében fellépő mentális zavarokkal kezeltek, és korábban nem álltak kezelés alatt, majd nyomon követték a kórtörténetüket 3 éven keresztül. Az 535 vizsgált személy 44,5%-át diagnosztizálták szkizofréniával a következő három év során, 77,2%-uknál pszichotikus epizódokat figyeltek meg. A páciensek mintegy felénél a szkizofrénia kialakulása legalább egy évvel azután történt meg, hogy a kannabisszal kapcsolatos panaszaik miatt jelentkeztek egy kezelőhelyen. Módszertani nehézségek: a központi nyilvántartó nem szolgáltatott adatokat a vizsgált személyek egzisztenciális és családi hátteréről, arról, hogy fogyasztottak-e más drogokat a kannabiszon kívül, illetve hogy a kannabiszt milyen intenzitással használták, hogy voltak-e olyan lelki problémáik korábban, amelyekkel nem fordultak szakember segítségéhez, hogy genetikailag hajlamosak voltak-e a szkizofréniára. Ugyanezen kutatók egy korábbi kutatásából [2] kiderült, hogy a kannabisszal kapcsolatos pszichotikus zavarok elsősorban marginalizált (szegénységben élő vagy hajléktalan) fiataloknál jelentkeztek, akik a rendkívül intenzív kannabiszhasználat mellett egyéb drogokat is használtak. Ezen tényezők mindegyike komoly szerepet játszhat a szkizofrénia kialakulásában. A kutatók maguk is elismerik ezen kívül, hogy a szakirodalomban vita folyik arról, hogy a „kannabisz-pszichózis” létezik-e egyáltalán, lehetséges az is, hogy a kezelőhelyeken a szkizofrénia korai tüneteinek jelentkezéseit diagnosztizálták „kannabisz-pszichózisként”. Eredmény: a kutatás gyakorlatilag azt igazolja, hogy a kannabisz fogyasztása siettetheti a szkizofrénia kialakulását/kiteljesedését azoknál a személyeknél, akik erre hajlamosak.





"A szkizofrénia egy olyan pszichiátriai betegség, amely az észlelés, a gondolkodás, a viselkedés és az érzelmi élet komplex zavarával járhat együtt. A betegség általában pubertás vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik először." (mimi.hu)





A dán kutatók is elismerik, hogy a kannabisszal kapcsolatos súlyos mentális zavarok („kannabisz-pszichózis”) csupán a kannabiszfogyasztók törpe kisebbségénél jelentkeznek. A hivatalos dán becslések szerint évente minden 100000 emberből 2,7 szembesül kannabisz indukálta pszichotikus zavarral. A 2003-as statisztikák szerint a dán 16-24 év közötti lakosság mintegy 40,9%-a használt már kannabiszt, mintegy 20%-uk az elmúlt hónapban is. Még ha el is fogadjuk, hogy minden 100000 emberből körülbelül 1 személynél a kannabisz fogyasztása felelős a szkizofrénia tüneteinek kialakulásáért (tehát eltekintünk az egyéb tényezők vizsgálatától), akkor is ki kell jelentenünk, hogy ez a jelenség rendkívül ritka: a kannabisz fogyasztóinak túlnyomó többsége (több mint 99%-a) nem találkozik hasonló mentális problémákkal. Az ilyen esetek túlságosan ritkák ahhoz, hogy jelentősen befolyásolják a szkizofrénia általános előfordulásának alakulását. A statisztikák szerint az olyan időszakokban, amikor a kannabisz-fogyasztás rohamosan növekedett, a szkizofrénia előfordulása csökkent [3]. A Guardian beszámolt róla, „a lakosság 1%-a szenved a szkizofrénia valamely formájától. Az ACMD becslése szerint ezt a mentális zavart 10%-al csökkenthetnénk, ha a kannabisz fogyasztását teljesen megszüntetnénk. Más szavakkal, a kannabisz, amelyet mintegy 3,6 millióan használtak az elmúlt évben, a lakosság egy ezrelékét fenyegeti.” [4]



Az is rendkívül ritka a jogalkotásban, hogy 100000 emberrel szemben büntetőjogi elrettentést alkalmazzunk csak azért, mert egy ezreléküknél egy bizonyos magatartásforma súlyos egészségügyi következményekkel járhat. Egy ilyen megoldás szögesen ellentétes a büntetőjog szükségességi-arányossági és költséghatékonysági alapelveivel:



1) nem indítható büntetőeljárás egy magatartásforma miatt, ha azzal az elkövető kizárólag a saját egészségét veszélyezteti (bizonyítani kell, hogy az adott magatartás puszta előfordulása szükségszerűen vagy nagy valószínűséggel veszélyezteti mások egészségét is, lásd például a magyar Alkotmánybíróság 56/1995. határozatát);



2) meg kell bizonyosodni arról, hogy a büntetőjog valóban végső eszközként (ultima ratio) kerül alkalmazásra, tehát a jogalkalmazónak nincs más eszköze arra, hogy az adott problémát kezelje;



3) meg kell bizonyosodni továbbá arról is, hogy a büntetőjogi beavatkozásnak nem lennének olyan káros hatásai, amelyek aránytalan terhet rónának a társadalomra a kívánt cél elérése érdekében, illetve hogy a büntetőjogi beavatkozások valóban hatékonyan segítik a kitűzött célok elérését;



Ebben az esetben egyik feltétel sem áll fenn. Bár kétségkívül szörnyű kockázatnak számít az is, hogy akár egyetlen embernél kialakulhat a szkizofrénia a kannabisz fogyasztása következtében, ez egyáltalán nem szolgáltat elegendő indokot az összes kannabiszfogyasztó büntetőjogi üldözéséhez. Nagy-Britanniában a kannabisz 2004-es újraosztályozása a kevésbé veszélyes drogok közé azt eredményezte, hogy a fűfogyasztók ellen a rendőrség csak különleges esetekben járt el (ha nyilvánosan, közrendet zavaró módon hódoltak szokásuknak). A kormány becslései szerint ez 200.000 munkaórát spórolt meg a rendőrségnek, amelyet a veszélyesebbnek ítélt bűncselekmények üldözésére fordíthattak (a rendőri munkaóra ugyanis drága kincs, mivel a közbiztonság Angliában sem tökéletes). A szigorításpárt érvelése szerint természetesen ez sem elég drága annak a nemes célnak az elérése érdekében, hogy a fiatalokat megmentsük a kannabisz „poklától”. De vajon a büntetőjog az egyetlen eszköz a nemes cél érdekében, és egyáltalán: közelebb visz-e a büntetőjog a célhoz?



A büntetőjog jelenleg képtelennek bizonyul arra, hogy a kannabisz fogyasztását csökkentse (a dán fiatalok majdnem fele például már szívott kannabiszt, a kannabisz hozzáférhetősége minden európai államban magas). Az Eurobarometer 2004-es felmérése szerint az EU-ban élő 16 és 25 év közötti fiatalok 63%-kuk szerint lenne könnyű kannabiszt vásárolniuk a közvetlen lakóhelyük közelében, 79%-uk szerint szórakozóhelyen [5]. Ha a büntetőjog jelenleg ilyen hatékonysággal védi meg a a fiatalokat a kannabisztól, akkor van-e értelme a kannabiszt szívó diákokat börtönnel vagy pénzbüntetéssel fenyegetni a „saját érdekükben”? Vajon nem kellene-e felfedezni azokat a büntetőjogon kívüli eszközöket, amelyek valóban hatékonyan felvértezik a fiatalokat a megfelelő ismeretekkel, önbizalommal és támogatással ahhoz, hogy helyes döntéseket hozzanak a saját életükről?







Ebben az esetben a megfelelő politikai beavatkozás kézenfekvő: a társadalomban tudatosítani kell a kockázat létezését, és hatékony prevencióval lehetőleg meg kell akadályozni, hogy a különféle genetikai vagy szocio-pszichológiai tényezők miatt a szkizofréniára hajlamos egyének kannabiszt fogyasszanak. Az elrettentés, a hisztériakeltés viszont nem szolgálja a probléma megoldását. Úgy gondoljuk tehát, a brit belügyminiszter helyesen döntött.