Szia BellAni!

elgondolkodtam azon, amit írtál. Talán én sem jókedvemben vagyok magányos. Noha bírom, és úgy érzem, a végtelenségig bírnám, de szeretek társsal is lenni. Viszont ma rájöttem megint valamire, ahogy csomagoltam össze a cuccaimat, mert új albiba megyek új emberekkel. Szóval még itthon voltam, miközben csomagoltam, és már hiányozni kezdett a nyári magány, hogy minden este egyedül voltam, hogy saját magammal egészen egy voltam. És el sem kezdődött még a társasági élet, de már valami nosztalgiával gondoltam az én kis magányomra, amit annyira megszoktam, és jobban összeszorult a szívem tőle, mint mikor a páromat hagytam el, pedig az sem volt könnyű.