Gondozás:

Kezdjük azzal, hogy megvettük az első leanderünket. Ha szükséges, otthon átültetjük valamilyen általános virágföldbe, amihez lehetőség szerint keverjünk Osmocotét (részletesen tápszereknél). A leanderek bármikor átültethetők, cserepestül a földbe helyezhetők vagy akár a kerti földbe is kiültethetők, ekkor a teleltetésnél a behordás kicsit macerásabb, de nem látja kárát a növény. A leandereknek nem árt, ha a szükségesnél valamivel nagyobb cserépbe rakjuk őket, persze lehet, hogy több energiát kell fordítania a gyökérnövesztésre, ami befolyásolhatja a virágzás mennyiségét, de ez nem jelentős veszteség, viszont így nem kell évente átültetni. Lehetőleg ne törékeny cserepet válasszunk, mert ritka az a leander, ami egy nagy szélben fel ne borulna, és fontos a cserép formája is, ne legyen sokkal keskenyebb az alja, mert akkor könnyen borul. Jó, ha van füle a cserépnek, ez a behordásnál nagy segítség, főleg a nagyobb példányoknál.

Próbáljuk megkeresni számukra a lehető legnaposabb és legmelegebb helyet a kertben, a teraszon. Nagyon hasznos a leandereket napsütötte meleg fal elé helyezni, mert a visszaáramló meleg is segíti fejődésüket. Jó eresz alá tenni őket, mert akkor az eső nem tesz kárt a virágaikban, de a nagy melegnek, az eresz alatti esőtlenségnek és a légmozgás hiányának a hátránya, hogy ilyen körülmények között telepednek meg legszívesebben az atkák és néha az üvegházi molytetvek, mindkettő elég veszélyes ellenség.

A locsolás mennyisége, gyakorisága függ a növény, de legfőként a cserép nagyságától. A földbe ültetett leandereket sokkal ritkábban kell locsolni, míg a napsütötte teraszon, gyökérrel teleszőtt cserépben bizony nagy melegben akár többször is szükséges lehet. Bár a kiszáradástól lekonyult ágak locsolás után hamar regenerálódnak, de komoly levélvesztésben lehet részük egy-egy ilyen alkalom után.

Praktikusabbnak látszik az esti nagy locsolás, akkor a növény reggelig alaposan megszívja magát és jobban állja a napsugarakat, de azért még reggel is célszerű feltölteni a tálkájukat vízzel. Egy megfelelő nagyságú cseréppel és tálkával rendelkező leander így kibírja a legnagyobb hőséget is, bár olyan helyen, ahol megreked a hőség, bizony hiába tocsog a lábuk vízben, gyakran lekókadnak, de hát ez ellen nem tudunk tenni, nem célszerű árnyékolni, mert nagyon fontos számukra a napfény. Szakemberek azt ajánlják, hogy mindig állott vízzel locsoljunk, ez keveseknél oldható meg, de a legnagyobb forróságban tényleg óvakodjunk a hideg víztől, legyen a kannában tartalék, ha gyorssegély kell, este, reggel már jöhet a csapból. Jó, ha saját kutunk van, mint általában minden növénynek, a leandernek is nagyon jót tesz a kútvíz, szinte már-már olyan nekik, mint valami tápszer. Meg persze így sokkal olcsóbb is.

Korábban utaltam az eső káros hatására, bizony a leander virágai nem szeretik az esőt, elcsúnyulnak, megbarnulnak, lehullanak, de különösen a dupla és a rózsásvirágúakra veszélyes, mert azok még a bimbóikat is elveszthetik egy-egy hosszantartó esőzés után. Bizony sokan igyekszünk őket fedél alá menekíteni ilyenkor, de egy könnyű nyári zápor, főleg ami után kisüt a nap és van idejük megszáradni a virágoknak, az nem nagyon árt.

A bevezetőben említettem azt, hogy mennyire fontos lehet a mindennapi odafigyelés, ezt most bővebben kifejtem. Szánjunk néhány percet naponta arra, hogy alaposabban szemügyre vesszük a növényeinket, mert így meglátva egy éppen letelepedni vágyó levéltetűt azonnal likvidálhatjuk, vagy avatott szem könnyen észreveszi azt atkák első jeleit, amikor még manuálisan is elbánhatunk velük, de még egy éppen az ágcsúcson megtelepedő pókocska is komolyan károsíthatja a növényünket, mert ha nem tud kifejlődni az összefonástól a bimbó, akkor a virágzást követő hajtások sem tudnak kifejlődni és máris korcsosul az ág.

 

 

Bár ez még nem teljes és gondolom stilisztikailag is kell rajta igazítani, de szeretném, ha minél hamarabb megírnátok a hiányosságokat, nekem most nem jut eszembe más. És aki tudja hogyan lehet, tényleg kezdjen el képtárat csinálni magának.