1. Ne kavarjuk a dolgot. Az Apcsel 11-beni állítás, már sokkal a Saul eset után történt, ez nem bizonyíték arra, hogy Saullal való megismerkedéskor is be lett volna Szent Lélekkel töltve. De a Jeruzsálemi látogatás után már akár el is képzelhető.

 

2. Ez a kijelentésed nem Bibliai, a Biblia szerint Barnabás győzködése kellett Saul elfogadásához:

Barnabás azonban maga mellé vevén õt, vivé az apostolokhoz, és elbeszélé nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaskusban nagy bátorsággal a Jézus nevében

Ezek szerint nem a Szent Lélek, hanem Barnabás kellett az elfogadásához.

 

3. Ezzel nem vitatkozom, éppen olyan megalapozatlan, mint az, hogy csak Saulnak szólt. A levelek hangvétele alapján igencsak feltételezhető, hogy Pál már Antiókhiában is előadta magát, és vezető szerepre pályázhatott. A levelek alapján az ellenkezője viszont nem tételezhető fel.

 

Egyébként megjegyzem, hogy Pál tévedései nem az elhívása pillanatában azonnal jelentkeztek, hanem később, amikor már felfuvalkodásának jelei is megjelentek, és mindenkit a levelének való engedelmeskedésre kényszerít átkok és fenyegetések ígérgetésével.

 

4. Ezek az állításaid mind merő feltételezés, és számtalan verzióban még előállítható. Ezeket bizonyítékként felhasználni, oktalan állítások hitetését keltheti a kereszténység köreiben.

 

Nem vagyok tehát figyelmetlen, de a megalapozatlan következtetéseket sem tőled, sem az Apcseltől nem veszem készpénznek.