huhh.. ezeknél a csónakcipeléseknél én is szoktam ám "aggódni", komolyan mondom ez a legdurvább része :) főleg ha olyan emberekkel mész akik csak imitálják a súlycipelést, vagy épp nem érik fel a csónakot mert alacsonyak. A Napóleonnál lemenni csónak nélkül is elég húzós, kiállnak azok a vas"micsodák", meg csusznak az apró kövek, és elég meredek is. Ezeket a vasszög félék nem is értem hogyan lehetnek ott, kész életveszély.. Mikor a múltkor mentünk le nem csak az én felszerelésem, hanem még pár evezőt, mellényt és 3 sapkát is vittem. Az egyik kanyarban kiesett a kezemből egy sapka és elkezdett lefelé gurulni, márcsak adottságainál fogva is :) lejátszódot elöttem a jelenet, ahogy elindul majd elakad az erdő közepén a szakadékban.. aztán egy közeli fánál megállt így hálistennek nem gurult tovább.. :-) utána sem tudtam volna menni.
A bal 1 az naggyon jóóóó :) első sorból élvezheted az akciókat. A kevésbé evezős társaság nem túl szerencsés .. akkor nagyon melós annak aki tud evezni. Ilyenkor én is olyan vagyok h. méginkább meghúzom, mert ugye aki félgözzel kalimpál... azt pótolni kell. Az egyik haverom amikor először mentünk együtt trekkben elöl ült, középen egy csajszi, hátul én. Na háát komolyan mondom a srác képzeld azt csinálta, hogy egy-egy zugó-kő-kikerülése után fogta és mint aki jólvégezte dolgát kivette a vízből a lapátot és a trekken keresztbe fektette.. pedig háát ilyenkor kell a leginkább húzni, hogy arra haladjon a csónak amerre te szeretnéd... na a végére megneveltük ám :) annak az evezésnek az volt a mottója h. "vazzze Sannyi evezzééé má" :) Krisztián, a Kicsi meg mindenki kiabált neki :)