Nem veszel tudomást arról a gondolatmenetről, amit írtam. Kihagytad teljesen az érvelésedből.

 

Nem veszel tudomást arról, hogy Jézustól, Pétertől és Páltól is azt idéztem az Igéből (pl. Márk 16,16. Máté 28,19-20., Apcsel. 2,37-38., stb...), hogy Ők olyan "hit"'-ről beszélnek "hit"-ként, amely nem csak pusztán "hit", hanem "hit" és az első "hitbéli cselekedetek"

 

(valós megszomorodás a szívben a bűnök miatt (ez hiányzott a farizeusokból a képmutatásuk miatt, s emiatt nem engedett közülük némelyeket K. János vízkeresztséget venni), bűnbánat, a bűnbocsánat kérése a vízkeresztség során, s a bűnbocsánatnak így Istentől a megkapása, annak a szívben való visszaigazolása, s így új, Isten előtt tiszta lappal induló ember születése)

 

együttesen.

 

Ezt nevezik Ők minden esetben az üdvösséget jelentő "hit"-nek, s emiatt beszél arról Jakab, hogy a démonoknak is van hite, ami mégsem üdvözíti Őket. Amiatt nem, mert nincsenek meg ezek a kezdeti hitbéli cselekedetek a hitük mellett. Azonban Jézus is, Péter is és Pál is mindvégig a kezdeti hitbéli cselekedetekkel együttes hitről beszél hitként. Emiatt a kezdeti hitbéli cselekedet megcselekvésével bűnbocsánatig eljutott kezdő hívőnek minden további jó cselekedet megcselekvése nélkül a szívében a bűnbocsánatot megnyert pillanattól fogva üdvössége van, ha éppen akkor költözik el az Úrhoz. Ha nem költözik el az Úrhoz, akkor a hite mellé további jó cselekedeteket kell ragasztania, s nem visszatérnie a kezdeti hitbéli cselekedetek minduntalan ismételgetéséhez. Erről ír Pál a Zsidó 6,1-3-ban, erről a holt cselekedetekből jó cselekedetekre való megváltozásról. De a lényeg a hitbéli cselekedetekkel teljes hit, mivel amiatt van a bűnbocsánat pillanatától már üdvössége az embernek.

 

Erről a gondolatmenetről nem vettél tudomást, pedig ez a kapcsolat, s lényeg Jézus, Péter, Pál és Jakab között. Mert ugyannak a valóságnak egy más aspektusát mutatják, s más-más élethelyzetekről írnak.

 

Ábrahámról:

 

A Róma 4. és a Jakab 2. is arról írnak, hogy a hit és a cselekedetek együtt munkálkodtak Ábrahám esetében.

Pál azt mondja, hogy önmagában cselekedetekből nem igazul meg az ember. Igaz. Jakab azt mondja, hogy önmagában hitből nem igazul meg az ember. Igaz.

Pál azt fejti ki, hogy csak azok a cselekedetek számítanak, amelyek nem "munka" részei, azaz nem jutalom reményében cselekszik, dolgozik, munkálkodik az ember, hanem hitből. Mert amit Ábrahám tenni készült a fiával, azt nem jutalom reményében készült tenni, hiszen a jutalma a cselekedetének, a munkálkodásának az lett volna, hogy meghal a fia, azaz ez nem valós jutalom. Ábrahám cselekedetét a hite irányította emiatt, az, hogy "Isten képes a holtakat megeleveníti" (Róm. 4,16.). Azaz Pál azt adja meg, hogy Ábrahámnál a hite mozgatta a cselekedeteit, azaz nem az elnyerhető jutalom, mint az emberi cselekedeteket általában. Pál azt mondja, hogy a törvény cselekedetei nélkül igazul meg az ember, elsősorban hitből (Róma 3,28.). Mert a törvény cselekedeteivel szemben is késznek kell lenni cselekednie az embernek a hite vezetése miatt, s emiatt hozza fel Ábrahám példáját, aki az akkori törvénnyel (Kain, majd Noé óta változatlanul tilos volt embert ölni, pláne áldozatként bemutatni!) szemben volt kész cselekednie a hitével azonban összhangban lévő cselekedetet!

Jakab ugyanezt az összhangot adja elénk, a hit által vezérelt, de a törvénybe ütköző cselekedeteket, amely cselekedetek nélkül valóban nem lett volna kimutatható Ábrahám hite! Ezt a hitet nevezi Ő megpróbáltatást kiálló hitnek a levele elején (1,3.), s követendő példának. Ugyanis a hit a megpróbáltatással szemben kell, hogy erős legyen, s a cselekedeteknek mindig a hittel kell összhangban lenniük, s abból kell nyilvánvalóvá válnia!

 

Tehát, ha Ábrahámnak az akkori törvénnyel szembeni, több napon át zajló cselekedetsorozatát nézzük, akkor milyen hitet mutatunk ki belőle Jakab állítása (megmutatom a cselekedeteidből a hitedet 2,18.) szerint? Egy a törvénnyel szembeni hitet, amely éppen a törvényt készül áthágni.

Mely nagyobb törvény által készül áthágni az írott/tudott törvényt?

 

Jakab válasza: "a szabadság törvénye" (2,12.) alapján, mert ennek kell irányítania a cselekedeteket szerinte.

Pál válasza: "a hit törvénye" (Róma 3,27.) alapján.

 

Egyikük sem mondja tehát azt, hogy a "cselekedetek törvénye" (Róma 3,27.) alapján, hanem mindkettő azt az elvet fogalmazza meg, hogy az embernek a hitének az Istenben meglelt szabadság alapján kell cselekedetekben is megnyilvánulni! Mert Istennek van arra szabadsága, hogy úgy tegye próbára a hitünket, hogy kitartást kelljen tanusítani Isten akarata követésében, még ha az az írott/tudott törvénnyel szembeni jutalmat ígér is látszatra. Azonban a szabadság törvénye mindig elhozza a szabadulást, s nem kellett Ábrahámnak sem az írott/tudott törvénnyel szembeni cselekedetet megtennie, s a jutalma a hite alapján nagyobb lett, mint, ha elsőre megtagadja az engedelmességet, látva, hogy a látszólagos cél, jutalom (a fia halála, feláldozással) a törvénnyel szembeni, s nagy veszteséget hozhat számára. Nem tagadta meg az engedelmességet Ábrahám, s hitt abban, hogy a hite miatti törvény áthágásának szabadságával csak addig kell élnie, amíg Isten közbe nem lép, s megakadályozza a végső pillanat előtt. Ha pedig mégsem, akkor hitt abban, hogy Isten visszaadja Neki a fiát, hiszen Ő előszólíthatja a meglévőket, a holtakat megelevenítheti (Róma 4,16.).

 

Ez a hit és a cselekedetek szükséges összhangja. Egyik sincsen a másik nélkül, s nem a jutalomnak kell vezérelnie.

 

vm