A különbség közöttünk nem csökkent. A betűk száma se sokat...

 

 „az ember… a legfejlettebb emlősállat.”

„az állatoknál is (mint az embernél) a tudat, a gondolkodás befolyásolja a tevékenységet.”

 

Ezt én - elvből - így írnám: Az ember a legfejlettebb emlős lény. Az embernél az ösztönök és a tudat, az állatoknál csak az ösztönök befolyásolják a tevékenységet.

 

„… Egyes fajok, egyes egyedeinek még személyiséget (tudatot) is feltételezel”

 

Én ezt írtam: szinte személyisége van. 

Nem mindegy a szinte léte vagy hiánya, annak ellenére, hogy én csodálom az állatok ösztöneit, összhangjuk kifinomultságát. Régtől fogva sok területen bizonyítják az emberi szellem hatékonyságát meghaladó képességeiket. Van pl. egy olyan érzésem, hogy madarak repülési technikája ösztönös. Szállintós korukra – a fajszabály és a túlélési ösztön parancsára – „éhesek” lesznek a repülésre s kudarc esetén addig korrigálnak a szülők távollétében is, míg „éhségük” el nem múlik. Sokszor távoli a siker ahhoz, hogy az sarkalljon. Még nem tudja a süvölvény, milyen jó repülni.

 

„Óriási tévedésben vagy. Nem a kudarc, hanem a siker játssza a főszerepet, mert az agy a sikert jutalmazza.”

 

A kudarcot meg pl. éhséggel, súlyos sebbel,  pusztulással büntetik az agy kegyetlen főnökei, a farkastörvények.

 

Szállintós korukra a madarak – a fajszabály és a túlélési ösztön hatására – „éhesek” lesznek a repülésre s kudarc esetén addig korrigálnak az egyébként esetleg utánzott szülők távollétében is, míg „éhségük” el nem múlik. Sokszor távoli a siker ahhoz, hogy az sarkalljon. Még nem érzi a süvölvény, milyen jó és hasznos repülni.

 

(Élet)ösztönösen korrigál az állat.  Nem lényeges, szvsz, a tipikustól való eltérés pl. a háziállatoknál. Még az eltérésben is a körülményekhez való alkalmazkodás tükröződik.

 

Az életösztön, a túlélés ösztöne termi a számtalan faj egyedeinek szükségleteit. A körülmények szabta szükségletek szerint változik az élőlény testi felépítése és ösztönrendszere, a fajregulátor, azaz a faj szabályozó rendszerének korlátai között. Felgyorsulnak, ügyesednek, ellustulnak, elkorcsosulnak, színt, szőrzetet, tollazatot, étrendet váltanak, hogy fennmaradjanak – az egyed és a faj. Alapjába véve a lét határozza meg az ösztönt is, de a test is eléggé hallgat a lét, a körülmények szavára.

 

„Azt meg nem értem, mit vélsz azon, hogy van különbség élő és élettelen között? Ki állította az ellenkezőjét?”

 

Nem vitamondatnak szántam e részt, hanem csak a végteles kis különbségek első példájának.

 

„Az ember egyáltalán nincs tisztában a halállal.”

 

Azt biztosan tudja az ember, hogy az élet nem azonos a halállal. A topik korábbi részében már volt erről szó.

 

Valószínűleg félreérthető voltam, ezért e körben ismétlek egy kicsit:

Az öngyilkosságra készülő nem űzi el a halál gondolatát. Ellenkezőleg, értelmének értelempusztító adottságát – antitudását = halnitudását - akarja használni a gyakorlatban.

 

Az ember rájött, legyőzheti életösztönét, ha akarja – azaz megtanult meghalni. Ezt volt és maradt az első tanulás, ez volt a minőségi ugrás jele az evolúciónkban. Ez az ismeret nem kellett a túléléshez. Sőt, a faj tulajdonságává válva, az egész földi élet létét fenyegeti.

 

Elsőként halni tudása miatt nem állat az ember, aki, ha rendes, rajongással csodálja állatokat.