"Kapszkodj, hosszú leszek!"

 

Fogódszkodj, én még hosszabb leszek!

 

Nem osztom sem a Tied, sem Gábor nézetét az ösztönökkel kapcsolatban.

 

A régi, idealista/vallási felfogás szerint az embert az különbözteti meg az állatoktól:

_ hogy az emberek tudnak gondolkodni, az állatok nem

_ hogy az emberek tudatosan cselekszenek, az állatoknak csak ösztöneik vannak, ösztönösen cselekszenek

_ hogy csak az embereknek van "lelkük" (akármit is nevezünk léleknek), az állatoknak nincs

_ hogy csak az emberek rendelkeznek "intelligenciával" (akármit is nevezünk annak), az állatok nem

_ hogy egyes alacsonyrendű állatok nem éreznek fájdalmat

_ hogy az állatoknak nincs egyéni tudatuk, tárgynak minősülnek.

_ stb.stb.

 

A fenti pontokra nem szándékozom kitérni, csak az ösztönökre.

 

Mi hárman és még néhány millióan abból indulunk ki, hogy az ember az ugyanúgy, mint az állatok az evolúció "terméke", következménye és a legfejletteb emlősállat.

 

Talán még abban is egyetértünk (remélhetőleg), hogy az emberréválás folyamata : a közös ős állandó lakhelye az erdő helyett a szavanna, sztyeppe lett. E miatt a kétlábraállás, ebből kifolyólag a gégefő anatómiájának változása, a magánhangzók mellett a mássalhangzók fokozatos kialakítása, megtanulása, ami viszont az ehhez tartozó agytekervények kialakulását vonta maga után. A tagolt beszéd csúcstechnológiája.

Abban is igazat kell adnotok nekem, hogy az ember egyetlen egy része sem, egyetlenegy érzékszerve, egyetlenegy testrésze, legyen az külső, vagy belső szerv nem "új találmány", nem egyedi (legfeljebb adjusztált), hanem már régen kifejlődött és bevált recept szerint működő "alkatrészekből tevődik össze". (Megjegyzés: a technikai-műszaki kifejezések szakmámból fakadóan kerülnek a szövegbe.)

 

A szükségszerűségnek megfelelően az egyes érzőszervek egyszerűbb kivitelben kerültek az ősünknél "bevetésre" (katona is voltam).

A zsigerek és minden legkisebb biológiai egység azonos elven, séma szerint működik állatnál, embernél.

Az idegrendszer (az idegsejtek, az idegvezetékek) működése, "mechanikája", helyesebben biológiája azonos az egész élővilágban. Márcsak azért is mert a legrégebbi és alapvető találmánya az élő-természetnek.

Ezért, ha az ember és az állat viselkedését külső hatásra (alapegységekre lebontva) akarjuk meghatározni, akkor két lehetőség van. Vagy azt mondjuk, hogy minden esetben (ember/állat) az ösztön irányít, vagy azt állítjuk, hogy az állatoknál is (mint az embernél) a tudat, a gondolkodás befolyásolja a tevékenységet.

Mivel én nem látok (nagy) különbséget, a második tételt létesítem előnyben.

Ennek több oka van.

 

Egyik.

Ha mégegyszer végiggondoljuk az emberréválás folyamatát és a vele kapcsolatos (központi) idegrendszer-változásokat, akkor az a következőképpen néz ki:

1._erdőből a szavannába való település oka sok minden lehetett, de agybani változás nem volt szükséges.

2._a veszély és vadászás miatti mindinkább gyakorivá váló kétlábra álláshoz az izommozgató ideghálózat és vezérlés már meg volt, csupán a fülben lévő egyensúly-érzékelő és vezérlő idegek fejlődése volt szükséges.

3._a testtartással járó változások közül csak a gégefő változása volt új, ami idegi, agyi-változásokat is magával hozott.

4._a leglényegesebb változást az agy tekintetében a mássalhangzók, a tagolt beszéd és ahhoz szükséges agy rész kialakulása okozta.

Lényeges figyelembevenni, hogy az összes idegrendszeri változás (1-4 pontban) nem az un. ösztönök kategóriájába tartozik.

 

Másik.

Pusztán tapasztalati alapon, már évtizedekkel ezelőtt eljutottam odáig, hogy csak 3-4 dolgot nem tudtam másként csak, mint ösztönként magyarázni. Semmi más nem érdekelt jobban, mint az állítólagos ösztönök megértése. Mihelyt nyugdíjba mentem elsősorban a neurológiában, agy kutatásban megjelent tudományos értekezéseket tanulmányokat stb. olvastam.

 Az már előzőleg is világos volt előttem, hogy az ösztönök, bármi legyenek is azok, az agyban tárolt "programnak" kell lenni.

A félelem/menekülés- és kiváncsiság-ösztönét annak idején azonban nem tudtam elképzelni, alapos tudás híjján. Azóta megtaláltam a magyarázatot a menekülés ösztönére és most lássatok csodát! Négy nappal ezelőtt jutott tudomásomra, hogy 2 évvel ezelőtt amerikai agykutatók megfejtették, hogyan működik a kiváncsiság.

Az különösen érdekes, hogy mind a tanulás, mind az örömérzés, mind a kiváncsiság egy elven és azonos agysejcsoportok együttműködésének következménye.

*****

Az agykutatás fiatal tudomány és különösen az újabb vizsgálati lehetőségek, műszerek, számítógépek segítségével megnyilt a lehetősége az agy működésének a megismerésére. Nap, mint nap ujabb megfigyelésekről, kisérletekről lehet tájékozódni. A szerzett ismeretek láthatóvá teszik, hogy milyen nagy a még felfedezendő kérdések tömege.

Amíg néhány héttel ezelőtt még azt fejtegettem Gábornak, hogy az ösztön tulajdonképpen egy agyban tárolt programm. Az utóbbi napokban történt tanulmányok és "megvilágosodás" következtében én is tovább fejlődve egy teljesen új tételt állítok fel, amelyet csak a jövő agykutatói fognak bebizonyítani néhány évtized múlva.

Minden magyarázat és bizonyítás nélkül azt állítom, hogy amit ösztönnek, vagy örökölt programnak tartunk, az a valóságban nem más, mint az agy működési "elve", vagy másképpen mondva, működési elvén alapuló biológiai folyamat.

*****

Most áttérek a hsz-ed megválaszolására.

Mivel jól tagolva írsz, megspórolom a sok kopírozást, csak a bekezdéseid legelejét idézem, de a válasz az illető egész bekezdésre vonatkozik.

 

"Nem tudom, hogyan állnak....."

Érdekes a határozatlanságod. Lehetségesnek tartod, hogy az ösztön (egyes esetekben) felülmúlhatja a tudatos gondolkodást. Egyes fajok, egyes egyedeinek még személyiséget (tudatot) is feltételezel, de általánosan érvényessé tenni, azaz hinni, már nem megy.

 

"A muslica igen apró teremtmény. "

Ami nem zárja ki, hogy gondolkodjon. A sivatagban kijön egy bogár a lyukából és jobbra, balra pásztázva megy egy irányba, hogy élelmet keressen. Ha pl. 20 méterre talál egy áldozatot, nyíl egyenesen viszi a lyukhoz, holott 5-600 métert is megtett előzőleg a lyuk és az áldozat között.

Ha egy un. költöző madár kicsinyét pl. egy kis gólyát az ember neveli fel és nincs gólyák társaságában télen is itt marad, mert a költözést a költöző madarak tanulják az öregektől és nem öröklik. Erre remek és bizonyító példát is tudok.Egy osztrák filmet láttam egy madárról (nevét elfelejtettem), ami kiveszett, valahogyan mégis mesterségesen megszaporították őket és mivel azelőtt költöző volt, egy ultrakönnyű repülőgéppel kellett a nevelőjüknek megtanítani őket a költözésre. Nagyon érdekes film volt.

 

"Kedvencem a légyköpő hal is."

Óriási tévedésben vagy. Nem a kudarc, hanem a siker játsza a főszerepet, mert az agy a sikert jutalmazza. Ennek ténynek neurológiai folyamatát le tudom írni, ha érdekel. Ha tudsz németül, sok munkától kímélsz meg.

 

"Hol végződik az ösztönös korrigálás, hol kezdődik a tudatos tanulás?"

Ösztönös korrigálás (szvsz) nincs!!

Azt meg nem értem, mit vélsz azon, hogy van különbség élő és élettelen között? Ki állította az ellenkezőjét?

 

"Egyet tud ma tökéletesen az emberi személyiség: meghalni."

Ezt sem értem maradéktalanul. Az ember egyáltalán nincs tisztában a halállal, lehetőleg elűzi még a gondolatát is, nem is nagyon akarja tudomásul venni, sőt az a legjobb, mikor észre sem veszi, hogy meghalt!

 

"Nem vitatom, hogy a beszédigény..."

A gondolkodásnak is fejlődésen kellett keresztül mennie. Nyilván való, hogy más nívó két természetes, megfogható, tapintható tárgy közötti választás gondolata, mint valamely absztrahálás.

Az álomképet enm kellett absztrahálni, csak különválasztani a megélttől. És ez a gondolati fokozatok legalsó fokán lehetséges volt. Ehhez beszédre sem volt és az állatoknál ma sincs szükség.

"U.i.: Volt néhány kutyám."

Nekem is. Arról jobb, ha nem beszélek!