Mocsok hazug kampány, hazug Gyurcsány, Hazug MSZP!

Ön sem akarhat tisztességtelen eszközökkel választást nyerni – lényegében ezt a súlyos állítást, erkölcsi imperativust hordozó óhajt szegezte a baloldal vezére a demokratikus jobboldal vezetőjének emlékezetes televíziós vitájukon április 5-én.

A rendszerváltozás óta példátlan módon kisvártatva újraválasztott miniszterelnök ekkor valójában azon felfogás mellett tett hitet, hogy a végrehajtó hatalom birtoklásáért folytatott demokratikus küzdelmet a törvényi rendelkezéseken túl egyéb szabályok, így erkölcsi megfontolások is korlátok közé szorítják. Még egyszerűbben: demokráciában nincs kettő, egy köznapi és egy politikai használatra szánt morál. Gyurcsány Ferenc haragját egyébként a Fidesznek a parlamenti választásokat megelőző kampányban megfogalmazott egyes üzenetei váltották ki. A vezető ellenzéki erő ugyanis olyan képtelen szörnyűségeket mondott és sugallt, hogy a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok tevékenysége egy közelgő gazdasági válság árnyát vetítette a sikerpropagandával elkábított, mit sem sejtő országra, hogy újraválasztása esetén a koalíció emeli a közszolgáltatások árát, a tandíj bevezetésén gondolkodik, fizetőssé teszi a járulékainkból fenntartott egészségügyet stb.

Most, a rövidre szabott önkormányzati választási kampány kezdetén érdemes ennek fényében szemlélnünk a pártvezetők mondatait, a szavazók kegyeiért küzdők ígéreteit. Amikor például sokan azt gyanítják, hogy Demszky Gábor kicsiben a kormányfő tavaszi mutatványát készül megismételni, tehát októberre a fővárosi költségvetés is összeomlik, talán még többen felmérik a csődpolgármester újraválasztásának kockázatát. A közösség kollektív emlékezetét még sem az idő, sem az idézett tévévitában felállított gyurcsányi mérce szerint tisztességtelen politikai cselekvés bűnének hatalompárti sajtó általi relativizálása (…de a Fidesz is…) nem tudja elhomályosítani. A miniszterelnök szavainak hitele például könnyen lemérhető a Balatonőszödön most elfogadott második Gyurcsány-csomagon. Amivel nem csak az a baj, hogy éppen az ellenkezőjét hazudták még tegnap. A következő adag megszorítás is éppen a kiszolgáltatottakra ró újabb, nehezen elviselhető terheket, miközben korántsem biztos, hogy pár száz forintos vizitdíjjal és jó néhány térítéskötelessé tett gyógyszerrel közelebb kerül az óhajtott cél, az államháztartási egyensúly helyrebillentése.

Ezek után az október elsejei voksolás általános tétje világosan és tömören megfogalmazható. Az már kiderült, hogy tisztességtelen eszközökkel nálunk lehet választást nyerni, az viszont még nyitott kérdés, hogy a hazugságok láncolatára épülő politika tartósan sikeres lehet-e. Bibó István válasza a kérdésre, mint tudjuk, egyértelmű nem. Ezért hát az önkormányzati választás nem egyszerűen arról szól, hogy kik irányítják majd a településeket, kik alkotják a különféle képviselő-testületeket. Nem is csak Orbán Viktorról, Gyurcsány Ferencről, jobb- és baloldalról, bár az eredménynek pártpolitikai következményei is lesznek. A hatalmát demokratikus körülmények között tolerálhatatlan eszközökkel megtartó koalíció megbüntetése elsősorban a politikai közösség érdeke, önbecsülésünk, a demokráciába vetett porladó hitünk feltámasztásának minimális feltétele.

Sokan persze nem fogékonyak az efféle érvekre. Nekik mondom: a Gyurcsányék okozta erkölcsi kárt immár forintosították.