A Szlovák Kommunista Párt 1945. március 1-én, Kassán megjelent kiáltványának egyik fejezetében “a szlovák nemzeten elkövetett magyar bűnök jóvátételéről” tesz említést:

“A magyarok az elmúlt hat esztendő alatt újabb gaztatteket és bűnöket követtek el a szlovák nemzet ellen. A Szlovák Kommunista Párt álláspontja a szlovák területen élő magyarokkal kapcsolatban:

‘Szlovákia déli vidékeit, amelyeket a múltban vagy az elmúlt hat év alatt erőszakosan megmagyarosították, tervszerűen és fokozatosan el kell szlovákosítani. Szlovákia földje oszthatatlan.”

 

Ilyen előzmények után került sor 1945. április 5-én a Kassai Kormányprogram meghirdetésére, amely a magyar nemzetiség három évig tartó jogfosztottságának, szülőföldjéről való kiüldözésének és embertelen megalázásának lett a forrása. Egy hónap múlva Benes elnök kijelentette: “Ez az állam csak a csehek és a szlovákok állama és senki másé.”

A Kassai Kormányprogram értelmében, valamennyi Csehszlovákiában élő magyar elvesztette állampolgárságát, kivéve azokat, akik részt vettek az ellenállási partizánmozgalomban.

A Kormányprogram a Csehszlovákiában élő magyarság 98%-át ítélte hontalanságra és mintegy 30 ezer magyart, elsősorban értelmiségit, ítéltek el és utasítottak ki, mint háborús bűnöst.

A pozsonyi parlamentben Zora Lazarová, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke ezt mondta 1998-ban a kormányprogram teljesítéséről szóló vitában:

“Szlovákia és Magyarország viszonya csak akkor javulhat, ha Budapest bocsánatot kér a szlovák néptől a második világháború alatti szenvedéseikért.”

A cseh és szlovák sajtó, pártállásra való tekintet nélkül, nagy nemzeti ünnepnek tartotta az 1947-ben megindított erőszakos lakosságcserét. 1948. áprilisáig 105, 017 magyart köteleztek Magyarországra való áttelepedésre. A kommunista hatalomátvétel (1948. február 25) után fokozódik a magyarellenes uszítás, erőltetett ütemben folytatják a magyarok ki-, és széttelepítését, a magyar helységneveket rendeleti úton szlovákosítják.

 

Akárcsak a románoknál fontos a ‘dákó-román folytonossági elmélet’ a műállam megtartásához, a szlovákoknál a ‘Szvatopluk-monda’ növelte nagymértékben azt a hitet, hogy már a honfoglaláskor ‘nagy szláv birodalom’ létezett hazánk észak-nyugati részén. Erre hivatkoznak most is, miként ez volt a bizonyító adat, amelyre közismerten Benes hivatkozott a trianoni béke szerkesztésében is. Erre hivatkoznak területi követeléseik hangoztatásában. Pedig Szvatopluknak semmi köze nem volt a tótsághoz, hiszen ő morva birodalmat akart létesíteni!

A felvidéki magyarság szomorú sorsának javulásán a mai napig nincs változás: üldözés, megvetés, gúnyolás... a kollektív bűnök miatt.