Azt szeretném elkerülni, hogy a vízkeresztség szimbólikájából ne legyen kötelezettség elvárása, hovatovább a keresztények üdvösség kérdésévé teszik a dolgot.

 

Ha valaki be akar merítkezni, merítkezzen, de ne várja el a bemerítkezésre nem vágyóktól ugyanezt.

 

Milyen igazságot töltött be Jézus azzal, hogy illendőségből bemerítkezett Jánosnál?

Volt erre vonatkozó zsidó rendelkezés érvényben?

 

Másfelől a megtérés értelmét is eltérően gondolom. A hit szívből való elfogadása helyett én csak valódi megtérésben tudok gondolkodni, amelyek korábban elkövetett gonoszságokból való megváltozást vesznek célba. Semmi egyebet.

 

A hit szívből való elfogadása - Pál apostol kedvenc ajánlása - éppen olyan felesleges, mint a hamisan megvádolt bűnökből való megtérés kényszere.

 

Mint mondom, Istenben nem hinni kell, hanem őt megismerni. Ez pedig csak tapasztalatok által lehetséges, de hit által nem, mivel hitből csak elméleteket lehet elfogadni, tapasztalatokat pedig csak átéléssel lehet nyerni. (Mégha szívből is fogadják el hitüket, akkor sem teszik azzal valóságos tapasztalattá).

 

Jézusban való hit egyetlen dolgot jelent nálam, azt a bizalmat benne, hogy a tanításával nem fog senkit becsapni. Nem pedig üdvösség kérdését.