1. Ezt tehát megbeszéltük.

 

2. Jézus a víztől és a szellemtől újjászületésről való beszédében NEM a külső és belső megtisztulást hangsúlyozta, hanem csak a belső megtisztulásáét! A vízkeresztség nem az emberi külső megtisztulásával kapcsolatos, hanem az emberi belsővel. Azaz nem amiatt kell alámerítkezni (ugyi tudott dolog, hogy a "keresztelés" helytelen fordítása a baptisto görög szónak, hiszen az eredeti jelentése "alámerít(és)") vízben, mert az emberi külső vizet igényel, hanem amiatt, mert az emberi bensőnek van szüksége megtisztulásra, megfürdetésre, s a többi csak szimbolika. 

 

Azaz nem a szertartás utáni külsőleg tisztább, külsőleg fizikailag higiénikusabb állapot elérése a lényeg, hanem az ember bűnnel terhelt, szennyezett bensejének megtisztítása, megmosása, bensejében lévő szennyeinek elhagyása. Emiatt Keresztelő János nem engedte a bensejükben nem kész képmutató farizeusokat a vízhez, s nem merítette Őket alá.

 

Tehát a vízkeresztségnél is az emberi bensőben lévő alkalmasság a lényeg, az, hogy az illető halljon arról, hogy szüksége van megtérésre a bűnei miatt, amiatt szomorodjon meg, s kérje Istent immár tudatosan arra, hogy bocsásson meg Neki. Így válik az ember jogosulttá a vízkeresztségre, s az azzal szerzett bűnbocsánatra.

 

Emellett a vízkeresztség szimbolikája azt is tartalmazza, hogy az ember a gonosz, bűnös egykori életét elhagyja, eltemeti, s újra (eredetiben "újra" van az "újjá" helyett) születik új emberként, a bűntől, a bűnös életétől megmenekülve, attól tisztává válva, elválasztva - immár Krisztusban élve tovább.

 

Emiatt a megtérés szükségességének hirdetése a lényeg, s ennek a szívbéli hit általi elfogadása, megértése, s valóban nem a víz, s annak a mennyisége. De, ha van víz, azaz "ímhol a víz" (Apcsel. 8,36.), akkor a szimbolikus részt is be kell tölteni, ahogyan bűntelen létére, valójában szükségteleneül, de maga Jézus is mégis betöltötte (Máté 3,15.), és betöltötték jézusék később is, azaz keresztelték az embereket jézusék is gőzerővel, a szimbolikus tartalom betartásával is, s nem csak tanítva, s Velük a megtérő imát, megvallást elmondatva (János 3,22-4,2.).

 

Ha nincs víz, azaz nincsen alámerítésre lehetőség, akkor nem kell alámeríteni. A víz hiánya ellenére is megáll ugyanis a lényeg - a emberi benső (azaz nem a külső!) megtisztulása, s a bűnbocsánat és az üdvösség elnyerése. De ha "ímhol a víz", akkor alá kell meríteni az embert fizikailag is. Ahogyan egykor jézusék és később a tanítványok tették.

 

Ez van elénk adva, ezt kell megérteni, elfogadni és követni.

 

vm