Nekem egy látszólag ellentmondásos okból tetszik nagyon az új lemez. A DoD album első hallgatásra teljesen elment mellettem. Később persze megbarátkoztunk, vannak rajta zseniális dalok, de van egy-két szám, amit képtelen vagyok meghallgatni (címeket nem mondok, nem akarok senkinek sem a lelkébe gázolni). Az új album azonban már első hallásra is megfogott, mégis úgy érzem, hogy mélyebb, tartalmasabb, nehezebben kiismerhető, mint a DoD, ezért hosszabb távon is tartogat izgalmakat. Aztán hogy tényleg így lesz-e, az csak hosszabb távon derül majd ki:)
Ami az egyes dalokat illeti, nekem alapvetően semmi bajom sincs a These colours don't run-nal és az Out of the shadows-zal. Előbbi tényleg nem egy klasszikus, a refrén azonban szerintem telitalálat. Az Out of... pedig kifejezetten jól esik a sok eposz között, jól jön egy kis nyugalom. Egy hagyományos hosszúságú és szerkezetű dalocska király refrénnel (csak nekem ugrik be róla a Man of Sorrows Dickinson szólókarrierjéből?), bőven elfér a lemezen.
Viszont nekem nem jön be a Different Worlds középrésze a mélyebb fekvésű énekkel. A szöveg ritmikája a sok elnyújtott egyszótagú szóval nagyon fura, szerintem egy feszesebb, pörgősebb szöveg sokkal jobban állna a nótának. A másik dal ami engem egyenlőre nem "talált meg", az a szinte mindenki által agyondícsért Legacy. Valahogy nem áll össze, de még próbálkozom. A For the greater good of God viszont szerintem a Fear of the dark óta a legjobb Maiden-dal.
Mindent összevetve nálam egy erős 9-es a lemez (5 hallgatás után).