Én pár nap múlva leszek csak 30 éves, de nem hiszem, hogy ez a lényeg. Nekem azért nincs még gyerekem, mert természetes úton nem lehet a férjemmel. Éppen most járunk meddőségi kezelésre és küzdünk a babáért.

Mindenki a környezetünkben már sugdolózik, hogy mi van, ezek soha nem akarnak gyereket? És van aki rá is kérdez, én meg azt sem tudom hova süllyedjek, hogy ne kiabáljam oda a tényeket. De visszafogom magam és mosolygok, hogy majd idővel szeretnénk, csak nem most. Ezek után persze támogatást sem várhatunk szinte senkitől. Mindenki azt hiszi, hogy ez olyan természetes. Házasság, lakás, gyerek. De mi van ha nem lehet? Ez persze eszükbe sem jut. Én kb. 25 évesen értem be, hogy anya szeretnék lenni, öt éve küzdünk. Fiatal anyuka szerettem volna lenni, dehát ebből már nem lesz semmi. 35 fölött pedig rohamosan lecsökken az esély, ketyeg a biológiai óra. Nem baj, ha valaki később érik meg a feladatra, vagy akkor találja meg a párját, akivel így döntenek!

Csak mindenki tudjon róla, hogy tegyen egészségileg és lelkileg meg mindent, hogy lehessen neki később is, mégha most nem is akar. És vegye mindenki tudomásul, nem feltétlenül azért nincs, mert valaki nem akar, hanem mert lehet, hogy nem jött eddig még össze, vagy nem is lehet soha.