"Úgy hiszem, hogy a halál, a másvilág, az Isten fogalmának kialakulásához a különbözőség tudása, az idő és a tér absztrahálása, meg a számfogalom („soha többé itt”, az „ugyanekkor, de másképp, másutt”) elegendő volt. Az álom csupán egyik bizonyítékul szolgált a képzelő értelem számára. "

 

Igen, itt van a lényeges véleménykülönbség közöttünk!

(Ez ne akadályozzon további eszme-cserében!)

 

Az általad fennt idézett fogalmaknak "evolúciós" fejlődésen kellett keresztül mennie, és nem mint "isteni szikra" egyszer csak minden előzmény nélkül fel tűnni az égen.

 

Pontosan az álom az, ami már az állat-fokon létezett és "ismert", azaz tapasztalat volt.

 

Pontosan az álom (időben mindent megelőzve) volt (lehetett) az indító oka, hogy az ember elkezdett morfondérozni és e  (sokezerévig tartó) megerőltető szellemi munka eredménye volt a fogalmak kialakulása.

 

 

"Képzeljük el, hogy a horda egy tagja elõadást tart arról, hogy létezik valahol egy olyan vadászmezõ, ami örök és odaköltözik mindenki, aki meghalt és ott él tovább. Ha a "mese" hallgatói nem lennének meggyõzõdve arról, hogy álmukban õk maguk is jártak már ott (mintegy látogatóba), hiszen találkoztak halott rokonaikkal, akiket ott "élve" láttak, tehát maguk is "tapasztalták az örök vadászmezõ" létét, semmiféle "tudományos" érvvel nem lehetne meggyõzni õket egy "ismeretlen és elvont" fogalomról. (Egyszerûen bolondnak néznék a"felfedezõt")"