1. Ha elismered, hogy kézrátétellel is adható a Szent Lélek, akkor elismerem, hogy szájjal is lehelhető.

 

2. Amikor Jézus a víztől és szellemtől való újjá születésről beszél, akkor valójában a külső és belső megtisztulás szimbólumait hangsúlyozta. De mivel jelenk korunkban a külsőképpen való tisztaság szinte alapvető tulajdonsága minden embernek, (tisztelet a kivételeknek) ezért valójában csak a szellemtől kell újjászületniük.

 

Semmiképpen nem fogadom el azonban a megtisztulásoknak szertartásos verzióit, mint bemerítés, keresztelkedés, és egyéb ceremóniák, csupán ünnepélyes formaságnak, amelyet viszont nem lehet kötelezni mindenkire, vagy feltételként beállítani az újjászületés aktusaként. Ahogyan Pál apostol mondja, aki ügyel az ünnepre az Úrért ügyel, aki nem úgyel az ünnepre, az Úrért nem úgyel. Mindenkinek maga felől legyen bizonysága.

 

Lehet hogy a korabeli zsidóknak a szertartásoknak nagy jelentőségük volt, és a tanítványok is hittek a fontosságában. Viszont az újjászületés megtörténésének nincs szüksége ezeknek a szertartásokra, hanem az ember őszinte vállalásának van egyedül köze. Isten pedig a Szent Lélek ajándékát adja mindenkinek, aki kéri, és nem kell hozzá sem vízbe mártózás, sem szájjal lehellés, sem kézrátétel.

 

Igazán fontos az evangélium szerint az ember valódi megtérése, amelyben az Istenhez való közvetlen fordulása során megkaphatja a Szent Lélek ajándékát, és vele az újjászületést. Pontosan úgy nem fontosak ezek a keresztelkedős ceremóniák, mint ahogy a Mózes törvényeinek a betartatása sem kötelező.

 

Hangsúlyozom, nem az a fontos, hogy az evangélisták mit és hogyan tartottak fontosnak, és mit milyen pontatlansággal adnak vissza, hanem az élő Isten cselekedetei a fontosak. Az pedig itt lehetséges a jelenben, nem pedig a múlt rosszul követett könyveiben.