Szóljon most helyettem drbgabor, aki megjárta az Utat.

"Én is úgy gondolom, hogy a Camino nem teljesítménytúra. Az ÚT megélése a fontos, persze ehhez kell a cél, Compostella és Finistere, de ha az ÚT-ról lemaradtok, hiába futtok a célig. Egy ismerősöm kérdezte, hogy mi a különbség a Camino és bármely más nehéz túra között. Gondolkoztam ezen, hiszen lábfeltörést szerezhet az ember bárhol. Ha pedig nem hívő katolikus valaki, akkor gyalogolhatna máshol is. Mi vonzza akkor mégis az embereket a Caminora? Most úgy gondolom, hogy az ezeréves tradíció révén ez egy "felfinomodott" ÚT. Itt a körülmények "könnyűvé" teszik a "nehezet". Elérni azt a módosult tudatállapotot amit úgy hívunk zarándoklat. Önként, tudatosan, felvállalni a bizonytalant, a fizikai megpróbáltatást, szembenézni önmagunkkal, félelmeinkkel, újraértékelni eddigi életünket és kinyitni néhány bezárt ajtót. Az ÚT során ráébredni messze kitolható fizikai és szellemi határainkra. Gyalogló tempóra belassulva megélni az Élet hullámzását, észrevenni azt amit a hétköznapokban nincs idő észrevenni. Két éve a feleségemmel a 750-ik km körül jártunk amikor a homlokára csapott és azt mondta Ha Szent Jakab meghalt és a mennybe ment, akkor lelke körbeveszi a bolygót. Akkor ugyanúgy megérinthet minket otthon, mint Compostellaban!! Na látod mondtam, Neked ehhez kellett ez a 750 km. Kacagtunk és gyönyörűen fényes volt az a reggel. Kívánom, hogy találjatok rá az utatokra, az ÚT-on, vagy otthon a karosszékben."

Ehhez még idézném egy mondat erejéig Coelho-t:
A Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik.

Felirat egy zarándokszállás bejáratánál:
A túrista elvár valamit, a zarándok megköszöni amit kap.