Reformot?
Ez a szó nálunk évtizedek óta csökkentést, elvonást, tehernövelést, valamint az állam által beszedett adókból nyújtott szolgáltatások leépítését, fizetőssé tételét jelenti. Ezért aztán ennek hallatán a legtöbb polgár hátán feláll a szőr. Ezen belül különösen jónéhányunknak, akik úgy kb. 15 évnyire vagyunk a nyögdíjkorhatártól.
Fizethetjük a politikusok felelőtlen ígérgetéseinek, hatalomhoz való görcsös ragaszkodásuk árát, az adóelkerülő potyautasok támogatását, a közteherviselés jelentős része alól mentesített külföldi tulajdonú vállalkozások extraprofitját.
Mindezt mesterségesen alacsonyan tartott bérért, folyamatosan emelkedő közterhekért cserébe.
Ugyanakkor azt olvashatjuk lépten-nyomon, hogy mire odajutunk, (ha megérjük) azt már képtelen lesz finanszírozni az állam. Azaz most elszednek tőlünk mindent amit csak lehet, semmiért cserébe.

„A felosztó-kirovó rendszerben éppen az az egyik baj, hogy nincs egyéni számla, nem tudod a befizetésedet és kifizetéseket ellenőrizni. Nem lenne semmi gond, csak állambácsinak (tb) el kellene egyedileg különíteni.”

Bizony ebből kellene kiindulni, de ez a hatalmi elitnek nem érdeke, mert így nem a kénye-kedve szerint osztogathat a zavarosból a választási nyereség érdekében.

Valahol azt olvasom, hogy több keresőképes gyerekre lenne szükség. Nem. Keresőképes most is van elég, még sok is, adófizetőből van kevés.

„…ha mindenki fizet, akkor lehet csökkenteni olyan szintre ami szükségeshez elegendő. Fordítva nem működik. A kevesebb adót sem fizetik be az emberek, ha nem kell félniük retorziótól. Aki ráadásul kidolgozott egy módszert, hogy hogyan írhatja le a teljes bevételét, az eztán is megteszi, amíg teheti.”

Ez így igaz.