Kedves Gábor!
Azt, hogy "Védd Magad!" nem kell halálos komolyan venni, hiszen csak "filozofálgatunk" elképzeléseinkről, amely itt ott eltér. Beszélgetésünk azért is érdekes, mert (sajnos) néha elbeszélünk egymás mellett.
Példa:
Én:"..a fiatal gazella valóban megtanulja, hogy mikor kell futni és mikor őrizheti meg nyugalmát."
Mint előzőleg már kifejtettem a félelemösztönnel született állat mindentől fél, amíg meg nem tanulja, mitől felesleges félni.
Erre Te:"Mit tanult meg ebbol a kis gazella? Mert azt nem, hogy gyorsabban kell futni, vagy jobb iranyba, mert mindketto egy olyan koncepcio amit egy gazella nem erthet meg."
Erre most én: erről szó sem volt!!
Te:"Egyebkent sok allatfajtanal koztudott, hogy kozvetlenul a szuletesuk utan eletkepesek (nehany oraval kesobb), es ugyanugy menekulnek egy potencialis ragadozo elol. Akkor is ha nem csordakban elnek (itt en minden elolenyt szamitok, akar bogarakat is)."
"Mint előzőleg már kifejtettem a félelemösztönnel született állat mindentől fél, amíg meg nem tanulja, mitől felesleges félni."
Én:??
Az álomra még vissza fogok térni, ha megtalálom azt a cikket, amit régen olvastam.
Most én is teszek egy kitérőt, ami az állatok gondolkodására vonatkozik.
1980 telén akkor 2 éves cocker spaniel kutyámmal sétáltam mínusz tíz fokos hidegben. Nem a legokosabb kutyafajta. A hó 50-60 cm magas volt előző héten erősen megolvadt, majd újra úgy megfagyott annyira, hogy az én 80 kilómat is elbírta. Egy domboldalon ca.20-30 fokos lejtő tetején megállva gondoltam, most jól megviccelem a játékos kutyámat.
Elhajítottam egy darab fát, dombnak lefelé, amikor a fát elérte és meg akart állni, ca 6-8 métert csúszott a lejtőn, vissza kelllett neki szaladni.
A második dobásnál kb annyival előbb elkezdett fékezni, (azaz csúszott), mint amivel az előbb túlment. Ha jól emlékszem ca. 30-40 cm-rel előbb állt meg.
A harmadik dobástól kezdve semmi problémája nem volt a pontos időzítéssel.
Ezt nem örökölhette, itt gondolkodnia kellett. Ráadásul fiatal volt és ezt életében először csinálta.
Üdv. Tibor.
