//Egyszerűen arról van szó, hogy egy gyámkodáshoz, irányításhoz szokott nép hirtelen, átmenet nélkül szembetalálta magát azzal a helyzettel, hogy saját magáért kell mindenkinek felelősséget viselni, és erre nem volt mindenki képes. //

Erről eszembe jutott egy barátom, aki az az 1990-es évek közepén egy csirkenevelőhöz hasonlította a rendszerváltást.

Csirkeneveldében (nagyüzemi) a mesterséges alig világítás mellett állandó  hőfokon tartják csirkéket. Balra lép, ott a víz, jobbra, ott meg a kaja. 

Egyszer csak kitalálja  valaki, engedjük szabadon a csirkéket. Kinyitják az ajtót, az összes csirkét kizavarják a SZABAD VILÁGBA. Szabad  világ egy nagy, füves gyep, a nap  éppen hátágra süt. 

Csirkék NEM látnak, a nap elvakítja alig világításhoz szokott szemüket. Fáznak, vagy melegük van, hisz az állandó hőmérséklethez szoktak. Aztán egy részük éhen és szomjan döglik, mert hiába lépked jobbra meg balra, se kaja, se  víz.  Csak kevesük ismeri fel, hogy a fű jó eledel, a pocsolyában iható víz van.  

Hát így vagyunk mi is, akik búrában szocializálódtunk.