Igen, ezt nagyon így érzem én is. Ez az állam engem ne támogasson, elég, ha békén hagy. A vállalkozóknak meg nem mindenféle Széchenyi tervre és egyébre van szükségük (aminek mindig az a vége, hogy a klientúrának rossz hatásfokkal, sokszor egyszerű luxusfogyasztásra fordítva elosztják a forrásokat), hanem olyan, deficit nélkül, sőt, lehetőleg enyhe szufficittel gazdálkodó államra van szükségük, amely mellett a bankok úsznak a fölös forrásokban, és ezért értemesen, jól hozzáférhetően és nagyon alacsony kamatokra adnak hiteleket. Erre van szükség: elérhető és olcsó hitelre, nem támogatásra. A támogatás ajándék, talált pénz, ritkán gazdálkodnak belőle igazán felelősen. A hitelt vissza kell fizetni...

 És abban is egyetértek, hogy a legnagyobb kerékkötő a társadalmi keresztbe gyűlölködés és irigykedés, a kötelezettségek alól minden határon kibújni igyekvés. Mindenki ordít, hogy legyenek reformok, minden rossz, csak vele ne történjen semmi negatív, csak neki ne kelljen semmiért fizetni, többet dolgozni. Ha mindenki ezt mondja - márpedig ezt mondja - akkor nem leszek reformok, és a végén bedől az egész.

 De ilyenek vagyunk, mindig ilyenek voltunk, ezért veszett el többször az ország, ezért vagyunk azok, akik vagyunk. Mert nekünk Mohács kell.