Nem értek egyet Veled. Bennem az államigazgatás komoly emóciókat épít. Dühöt, haragot, szánalmat néha, de leginkább undort. Asszem, a magyar állam alkalmatlan mai állapotában arra, hogy bárkit támogasson. Az lenne a feladata, hogy legalább ne akadályozzon. Én már ennek is mérhetetlenül örülnék. Röghöz kötne. Én mindig szerettem itt élni, és úgy terveztem nem is megyek innen sehova, de kezdek gondolkodóba esni. Nem Gyurcsányék miatt. Mert, ha látnám, hogy sebaj, még pár év és jön egy jobb kormány, akkor nem izgatna különösebben. Még az sem izgat fel, hogy nincs látható értelmes elképzelés a mai politikai szereplők között. Az zavar, hogy majdnem mindenki azt gondolja, itt minden rendben van, neki személy szerint semmi dolga és felelőssége, csak a a rohadt kormány. Nem ad pénzt. A szemét. Meg a vállalkozók lopnak vagy a közalkalmazottak lusták vagy a nyugdíjasok dőzsölnek vagy a romák nem dolgoznak, esetleg még a nemzeközi karvalytőke. Mindig a másik. Így pedig elég nehéz lesz ebből egy élhető országot építeni. Talán tényleg kéne egy igazi katasztrófa. És akkor hajlandó lenne egy rövid ideig mindenki tenni valamit másokért. Magáért. És nem azt várni, hogy jöjjön a királyfi vagy királylány fehér lovon. Deus ex machina.