"Bármely vállalkozás létrehozásához szükségeltetik több-kevesebb tőke. Ez meg ugye a magyar államnak nincs. A magyar államnak adóssága van. Nem kéne növelni.

Vállalkozni ugye azon a területen érdemes, ahol a megtermelt akármit értékesíteni is tudod. A kérdés az, szabad-e állami konkurencát teremteni a magányszektornak. Szerintem nem. Ugyanis állami beruházásként nyilván csak jelentős forgalmú cégek alapítása jöhetne szóba, akik -ha esetleg jól működnének- magánvállalkozások tucatjait tehetnék tönkre."

Önellentmondást érzek. Egyfelől ostorzod az államot, hogy jövedelmet von el a magánszférától, másfelől ostorozod az államot, hogy pazarol amikor a magánszféra profitját is kiajánlja, azaz az adósságát szükségtelenül növeli.

"Te azt gondolod, hogy dicsőséges kormányaink bármelyike képes lenne hatékonyan üzemeltetni cégeket? Én ebben nem bíznék."

Az, hogy az állam trógerokat, vagy becsületes fazonokat ültet az igazgatói székbe, a miniszterelnök és köztársasági elnök hatásköre. Gyakorlatilag az egy mítosz, hogy a magántulajdonban a tulajdonos képes megvédeni az érdekeit. Ha külső managerek vezetik a céget 20 fő felett annyira bonyolulttá válnak a viszonok, hogy a teljes munkavállalói vertikum képes hatékonyan lopni. Multiknál és ipari konglomerátumoknál, meg ez iparszerű, csak legalizált módon megy végbe pl. lófütty melóért hatalmas managerszerződések, vagy beszerzési suskusok. Gyakorlatilag mindegy, hogy egy államszerűen működő cég simlis managerje vagy egy állam simlis miniszterlenöke a vezető, mindekettő tud kárt okozni a saját szervezetének.

Csak míg egy managert ha megfognak keményen ráhúzzák a vizes lepedőt, míg egy miniszterelnök képes befolyásolni a rá vonatkozó törvényeket egyes banán vagy paprika köztársaságokban.

Ebőváry